Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Már az alkalomra hívogató meghívó szövege sem volt szokványos. Döbrentey Ildikó lelki-szellemi csemegézésre invitálta barátait, olvasóit, legfőképpen pedig imatársait. Karácsony előtt – a Szent Maximilian, az Ekhó és a Luther Kiadó közös kiadásában – jelent meg ugyanis második imádságoskötete És képzeld, Uram… – A 21. század zsoltáraiból címmel, továbbá egy gyermekek számára írt mesekönyve, A kisded első csodája. E két könyv bemutatójára és sajtótájékoztatójára került sor február 2-án délután a Kulteában, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szent István téri színháztermében.

Hivatalosan a Luther Kiadó és az alkalomnak helyet adó intézmény igazgatói – Kendeh K. Péter, illetve Kiss Imre – voltak a vendéglátók, de az együtt töltött mintegy két óra után a résztvevőknek okkal lehetett az az érzésük, hogy valójában a mennyei Házigazda ajándékozta meg őket ezzel a rendkívüli estével.

Miért olyan népszerűek és kapósak Döbrentey Ildikó imádságai? A zsoltároskönyv bemutatására felkért előadók szinte mindegyike ezt a kérdést boncolgatta. Merthogy Ildikó kötete most is „bestseller” lett. Előző könyvéből, a 2007-ben megjelent Beszélgetek az Úrral címet viselőből hétezer példány fogyott el, s még mindig keresik. A most bemutatott kötetből pedig máris elkelt az eddig kinyomtatott kétezer darab. Az egybegyűltek mindezt Kendeh K. Péter evangélikus lelkésztől tudhatták meg, aki a kiadók nevében méltatta Ildikónak és művésztársainak – a könyveket illusztrációval ellátó Angyal Júlia festőművésznek és Magyar Krisztina grafikusnak – nagyszerű alkotói munkáját.

Igény van ezekre a szabadon megfogalmazott imádságokra – folytatta a Luther Kiadó igazgatója, hiszen annak a bizonyítékai, hogy az Isten megszólítható. Életünknek nem lehet olyan területe, nincs olyan profán kérdése, amelyet ne vihetnénk az Úr mint mennyei Atyánk elé. Így válhatott a legnagyobb természetességgel a mesekönyv, A kisded első csodája témájává sok kisgyermek féltett titka.

Az imakönyv sikerét Székely János, az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke abban látja, hogy Ildikó a szavaival „katedrálisokat épít”. A mindennapok egyszerű, sokszor szürke dolgait képes – az égi összefüggések felfedésével – mennyei magasságokba emelni.

Bencze Lóránt egyetemi tanár Döbrentey Ildikó istenképére hívta fel a hallgatóság figyelmét élvezetes előadásában. A bemutatott imádságoskönyvben olyan Istennel találkozunk, aki párbeszédet folytat az emberrel. „ťÉs képzeld…Ť – olvassuk a kötet címében. Így csak az az ember fogalmaz, aki egy már megkezdett dialógust folytat” – mutatott rá a nyelvészprofesszor. És milyen intim, bizalmas beszélgetés ez! Ám Istennel lehet így párbeszédet folytatni. Őszintén, kitárulkozva, hiszen maga Isten küldte el azt a Jézust a világba, akiről János evangéliumának eleje így szól: a testté lett Ige. A Fiú nem más, mint Isten intim beszéde – fogalmazott egészen egyedi módon a tanár úr. Döbrentey Ildikó könyörgései hívnak, sodornak, sürgetnek, hogy vele együtt imádkozzunk. Nem véletlenül, mert imaélet nélkül nem lesz teljessé az ember. Az Istennel folytatott dialógusban azzá formálódik, azzá válik, akivé lennie kell.

„Szégyenkezem, Uram, mert volt idő, amikor még azt is kétségbe vontam, hogy Te létezel. Szégyenkezem, mert kiáltoztam és pöröltem veled.” Ezeket a sorokat már maga a szerző olvasta fel az est végéhez közeledve, a méltatásokat mintegy kiegészítve. Az előtte szólók ugyanis épp arra hívták fel a hallgatóság figyelmét, hogy imádságai milyen hálás szívről tanúskodnak: túlcsordul szívében a köszönet, szavai derűt sugároznak. Micsoda kontrasztot képeztek ezzel az általa felolvasott gondolatok! (A 2007-ben megjelent imakönyvben Ildikó fel is fedte, milyen keresztet hordoz férjével, Levente Péterrel együtt. Szülőként két kisfiukat kellett eltemetniük. Elfogadva Isten akaratát ma már úgy beszélnek gyermekeikről, mint akik a családhoz tartoznak, ők Dorka lányuk testvérei, csak az égben vannak, előrementek. De akkor, a próbatételek idején csaknem beleroppantak a fájdalomba.)

Valójában az estnek ezen a pontján kapott igazán választ a hallgatóság arra a kérdésre, hogy miért olyan kelendőek Döbrentey Ildikó imádságai. Mert szavai hitelesek. Hálája és derűje szenvedésekből csírázott ki. Istenképe a megharcolt hit jutalma. Ő, aki találkozott az elrejtőzködő Úrral, tud igazán örülni annak, hogy annyiszor és annyi mindenben mégis kinyilatkoztatja magát. Akár egy hathetes kisleány titokzatos arcában is megmutathatja közelségét, emberszeretetét. Ilyenkor – ahogyan Ildikó fogalmaz – „kivirágzik szívünkben a hála”.

Így történhetett, hogy az egybegyűlt közönség is a megajándékozottság felemelő érzésével térhetett haza. Még fülükben csengtek a Szvorák Katalin énekművész által előadott dicsérő énekek. Beszélgettek az úton a könyvek illusztrációiról, a festményekről, grafikákról, amelyeket az est keretében Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész méltatott szellemes eleganciával. Én meg aznap este azon kaptam magam, hogy imádságomat így kezdem: „És képzeld, Uram…”

B. Pintér Márta

::Nyomtatható változat::