Cantate

Hozzászólás a cikkhez

A vízkereszti idő lezárásaként ismét Jézus isteni dicsőségéről szóló igeszakaszokat jelöl ki a perikóparend. Az evangéliumban (Jézus a megdicsőülés hegyén, Mt 17,1–9) és az epistolában (Az apostoli prófécia bizonyossága, 2Pt 1,16–21) egybehangzóan megszólal az Atyaisten bizonyságtétele egyetlen Fiáról: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” A kollekta imádság Krisztus világosságáért könyörög, hogy az segítsen minket is az örök dicsőségre.

A hét éneke, az Isten nékem erőm, bizodalmam (EÉ 338) leginkább a kollekta gondolataihoz kapcsolható, s az egyes ember szemszögéből láttatja Krisztusnak a megváltás munkájában megszerzett dicsőségét. Így megerősíti a heti igét: „Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad.” (Ézs 60,2)

Ezt az erőteljes mondanivalójú éneket a Dunántúli énekeskönyv 1955-ös bővítésekor ismerhette meg az egész magyarországi evangélikusság (Dt 778). Ott ez áll a szövegről: „Tranoscius énekeskönyvéből”. Vietórisz József nyíregyházi gimnáziumi tanár és igazgató teljes Cythara Sanctorum-fordítását 1935-ben adta ki a Magyar Luther-Társaság, ebben a gyűjteményben Az Úristen az én reménységem (CS 584) címmel található meg az ének. Mostani énekeskönyvünkben e fordítás többszörösen átdolgozott változata szerepel. A szokatlan formájú (10, 4, 7, 5, 6, 5 szótagszámú) strófa szaffikus eredetűnek látszik.

Adataink szerint az ének cseh mintára, az 1567-es Prágai graduálra vezethető vissza. Itt található a szerencsés kézzel formált – pentaton fordulatokkal gazdagított – eol dallam is. Erejét és kiegyensúlyozottságát az adja, hogy előbb a kezdőhangról, az alaphang oktávjáról még feljebb tör, majd a sorok közt arányosan elosztva, fokozatosan ereszkedik a záróhangra.

A heti énekké választás nagy eredménye, hogy – mivel a vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap soha nem marad el – a Prágai graduálban fellelt értékes és különleges dallam olyan években is elhangzik gyülekezeteinkben, amikor a vízkereszti idő rövidebb.

Hatstrófás énekünk 1., 2. és 4. versszakát Gárdonyi Zoltán dolgozta fel Magasztaló ének című vegyes kari művében; megtalálható Gárdonyi Egyházi kórusműveinek – azonos című – II. kötetében, a 28. oldalon (ReZeM, 2001).

Az ének szövege az utolsó időkre is utal (2. versszaka így kezdődik: „Benne élek, haláltól sem félek, / Jót remélek”), megerősítve a vízkereszti idő végének eszkatologikus jellegét. Tematikája miatt alkalmas arra, hogy sír mellett megálló, gyászoló gyülekezeteknek erőt és reménységet adjon.

Ecsedi Zsuzsa

::Nyomtatható változat::