Pro­tes­táns össze­fo­gás Eu­ró­pá­ban az iden­ti­tás meg­őr­zé­sé­ért
Ez év au­gusz­tus 28-ától 30-ig Han­no­ver­ben tar­tot­ta éves köz­gyű­lé­sét a nyu­gat-eu­ró­pai ma­gyar pro­tes­tán­so­kat tö­mö­rí­tő szer­ve­zet. >>

A bol­dog­ság „ad font­ese”
Korunk egyik divatos betűszava a VIP, mely az „igen fontos sze­mély”-eket jelöli („very im­por­tant person”). A tör­té­ne­lem­ben is ta­lá­lunk fon­tos sze­mé­lyi­sé­ge­ket, akik­­re az utó­kor em­lé­kez­het. A re­for­má­ció ok­tó­ber 31-i em­lék­nap­ja is al­kal­mas ar­ra, hogy egy igen fon­tos sze­mély­re em­lé­kez­zünk. Feltételezem, mind­nyá­jan ar­ra gon­do­lunk most, hogy a ki­lenc­ven­öt té­te­lét a wit­ten­ber­gi vár­temp­lom ka­pu­já­ra ki­sze­ge­ző Lu­ther Már­ton­ról le­het szó… Én mégsem rá gondoltam, hanem arra, aki Luthernél ezerötszáz év­vel korábban élt, aki a forrás, az élő evangélium, aki egyszer fel­ment a hegyre, hogy a köré gyűlő tanítványokat taníthassa arra, hogyan lehetnek boldogok. Re­for­má­to­ra­ink is e bol­dog­sá­got ku­tat­ták és lel­ték meg, mert rá­ta­lál­tak a leg­ősibb for­rás­ra, Jé­zus Krisz­tus­ra. Er­re fi­gyel­jünk ma is, ami­kor a re­for­má­ci­ó­ra em­lé­ke­zünk. >>

Nap­him­nusz
Fel­sé­ges Úr, min­den­ha­tó s jó min­de­nek fe­lett!
Ti­ed a di­cső­ség, di­csé­ret, ál­dás
és min­den tisz­te­let!
Min­den Té­ged il­let, Fel­ség, egye­dül
s nincs em­ber, aki Té­ged mél­tón em­le­get.
Di­csér­jen s ... >>

Bi­za­lom nél­kül nem megy…
„Min­den mi él, csak té­ged hir­det. Min­den di­csér, mert mind a mű­ved. Az­zal, hogy él, ezt zen­gi né­ked: di­csér­lek én, di­csér­lek té­ged!” >>

Vi­gasz­ta­lás el­lan­kad­tak­nak
A fi­gyel­mes ol­va­só ész­re­ve­he­ti, hogy Ézsa­i­ás köny­vé­nek kez­de­te, kö­zép­ré­sze és a vé­ge nem­csak tar­tal­má­ban, de a fel­té­te­lez­he­tő idői hát­tér­ben is kü­lön­bö­zik egy­más­tól. Az el­ső har­minc­ki­lenc fe­je­zet egy nagy be­fo­lyá­sú, pa­pi pró­fé­ta ott­hon élő gyü­le­ke­ze­té­nek szól. A 40–55. fe­je­ze­tek cél­ja egy fog­ság­ba hur­colt nép erő­sí­té­se. Az utol­só ti­zen­egy fe­je­zet vi­szont már szót sem ejt el­hur­co­lás­ról és fog­ság­ról, ha­nem mint­ha csa­ló­dott és biz­ta­tás­ra, vi­gasz­ta­lás­ra szo­ru­ló nép­hez szól­na. Van­nak ku­ta­tók, akik ezt a há­rom egy­sé­get egy pró­fé­tai könyv há­rom ré­szé­nek te­kin­tik. Leg­töb­ben azon­ban úgy gon­dol­ják, hogy in­kább be­szél­jünk el­ső, má­so­dik és har­ma­dik Ézsa­i­ás­ról, mert így vi­lá­go­sab­bá vá­lik, hogy a há­rom rész­nek mi­ért annyi­ra kü­lön­bö­ző a hát­te­re és üze­ne­té­nek súly­pont­ja. >>

Test­vé­rek innen és túl
Evan­gé­li­kus test­vér-gyü­le­ke­ze­ti kap­cso­la­tok a Kár­pát-me­den­cé­ben cím­mel 2009 szep­tem­be­re és de­cem­be­re kö­zött négy­ré­szes elő­adás- és be­szél­ge­tés­so­ro­za­tot szer­vez az Evan­gé­li­kus Bel­misszi­ói Ba­ráti Egye­sü­let (EB­BE) és a Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia (Maek). Min­den hó­nap má­so­dik csü­tör­tö­kén egy-egy ha­tá­ron tú­li evan­gé­li­kus kö­zös­ség, il­let­ve anya­or­szá­gi test­vér­gyü­le­ke­ze­te mu­tat­ko­zik be a bu­da­pes­ti jó­zsef­vá­ro­si evan­gé­li­kus temp­lom­ban. >>

Ha­tár­ta­lan lel­kész­ta­lál­ko­zó
Két év­vel ez­előtt két ha­zai ha­tár men­ti evan­gé­li­kus egy­ház­me­gye – a Győr-Mo­so­ni és a Sop­ro­ni – szer­vez­te meg az oszt­rák, szlo­vák és ma­gyar ha­tár kö­ze­lé­ben szol­gá­ló lel­ké­szek ta­lál­ko­zó­ját. A rév­fü­lö­pi Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban zaj­lott ren­dez­vény olyan si­ke­res volt, hogy a részt­ve­vők úgy dön­töt­tek, meg­is­mét­lik. A kö­vet­ke­ző év­ben Szlo­vá­kia lett vol­na a hely­szín, ám tech­ni­kai aka­dá­lyok mi­att ak­kor el­ma­radt a ta­nács­ko­zás. Idén az­tán a bur­gen­lan­di lel­ké­szek je­lez­ték, hogy szí­ve­sen he­lyet ad­ná­nak az ese­mény­nek. >>

„Hosszú és gyü­möl­csö­ző együtt­mű­kö­dés­ben bí­zunk”
A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia alap­sza­bály­za­tá­ban töb­bek kö­zött ezt ol­vas­hat­juk: „Fel­ada­tá­nak ér­zi (…), hogy a ma­gyar anya­nyel­vű evan­gé­li­kus (pro­tes­táns) kö­zös­sé­gek és sze­mé­lyek egy­mást és in­téz­mé­nye­i­ket meg­is­mer­hes­sék…” Ezt ko­mo­lyan vé­ve ke­rült sor ar­ra a szó­szék­cse­ré­re, mely­nek ke­re­té­ben ta­valy nyá­ron, dr. Blázy Ár­pád bu­da­pest-ke­len­föl­di lel­kész szol­gált Nagy­vá­ra­don, míg idén jú­ni­us­ban Má­tyás At­ti­la nagy­vá­ra­di evan­gé­li­kus lel­kész pré­di­kált Ke­len­föl­dön. A vissza­hí­vás ap­ro­pó­ját a Bu­dai és Ko­lozs­vá­ri Egy­ház­me­gye kö­zös lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gi ülé­se ad­ta, me­lyet 2009. jú­ni­us 15–17. kö­zött tar­tot­tak Pi­lis­csa­bán. Ez al­ka­lom­ból be­szél­get­tem a ven­dég ige­hir­de­tő­vel. >>

Hírek, kitekintés
Je­ru­zsá­lem, Iz­ra­el. A vá­ros leg­ré­gibb, kö­rül­be­lül há­rom­ezer-hét­száz éves fa­lát fe­dez­ték fel ása­tá­sok so­rán. A fa­lat, amely­hez őr­tor­nyok is tar­toz­tak, jó­val a zsi­dók hon­fog­la­lá­sa előtt a ká­na­á­niták ... >>

A zász­ló kö­ze­pe nem ma­rad­hat üre­sen
Az ’56-os for­ra­da­lom egyik so­kat­mon­dó szim­bó­lu­ma a lyu­kas nem­ze­ti lo­bo­gó, mely­nek kö­ze­pé­ből a for­ra­dal­má­rok ki­tép­ték a zsar­nok­sá­got jel­ké­pe­ző Rá­ko­si-cí­mert. Min­den tisz­tu­lás, meg­úju­lás egy ha­tá­ro­zott nem­mel, a ré­gi el­uta­sí­tá­sá­val kez­dő­dik. Ma so­ka­kat kí­sért a min­dent és min­den­kit ta­ga­dó ke­se­rű­ség szel­le­me. Pe­dig fon­tos, hogy a ha­tá­ro­zott ne­met vi­lá­gos igen is kö­ves­se. A zász­ló szí­ve-kö­ze­pe nem ma­rad­hat üre­sen! >>