Úti-tár­sal­gó

Hozzászólás a cikkhez

A Ma­gyar Evan­gé­li­kus Kon­fe­ren­cia alap­sza­bály­za­tá­ban töb­bek kö­zött ezt ol­vas­hat­juk: „Fel­ada­tá­nak ér­zi (…), hogy a ma­gyar anya­nyel­vű evan­gé­li­kus (pro­tes­táns) kö­zös­sé­gek és sze­mé­lyek egy­mást és in­téz­mé­nye­i­ket meg­is­mer­hes­sék…” Ezt ko­mo­lyan vé­ve ke­rült sor ar­ra a szó­szék­cse­ré­re, mely­nek ke­re­té­ben ta­valy nyá­ron, dr. Blázy Ár­pád bu­da­pest-ke­len­föl­di lel­kész szol­gált Nagy­vá­ra­don, míg idén jú­ni­us­ban Má­tyás At­ti­la nagy­vá­ra­di evan­gé­li­kus lel­kész pré­di­kált Ke­len­föl­dön. A vissza­hí­vás ap­ro­pó­ját a Bu­dai és Ko­lozs­vá­ri Egy­ház­me­gye kö­zös lel­ké­szi mun­ka­kö­zös­sé­gi ülé­se ad­ta, me­lyet 2009. jú­ni­us 15–17. kö­zött tar­tot­tak Pi­lis­csa­bán. Ez al­ka­lom­ból be­szél­get­tem a ven­dég ige­hir­de­tő­vel.

– Mi­lyen nem­ze­ti­sé­gű hí­vek tar­toz­nak ezek­hez a gyü­le­ke­ze­tek­hez, ma­gya­rok és né­me­tek, il­let­ve szá­szok, vagy van­nak ro­má­nok is?

– Hí­ve­ink­nek túl­nyo­mó több­sé­ge ma­gyar anya­nyel­vű, de van­nak né­met aj­kú egy­ház­tag­ja­ink is. Az ilyen gyü­le­ke­ze­tek­ben, mint pél­dá­ul Ko­lozs­vár, Nagy­vá­rad vagy Ma­ros­vá­sár­hely az is­ten­tisz­te­le­tek ma­gyar, il­let­ve né­met nyel­vű­ek. Bu­ka­rest­ben van az egyet­len hoz­zánk tar­to­zó ro­mán egy­ház­köz­ség. En­nek szol­gá­la­ti nyel­ve ter­mé­sze­te­sen a ro­mán. Nagy­la­kon és kör­nyé­kén szlo­vák evan­gé­li­ku­sok is él­nek, akik szin­tén hoz­zánk tar­toz­nak.

– Mi is ki­sebb­sé­gi egy­ház va­gyunk, de Önök még in­kább azok. Is­me­rik-e egy­mást a lel­ké­szek, és a nagy tá­vol­sá­gok el­le­né­re szok­tak-e ta­lál­koz­ni?

– Igen, rend­sze­re­sen szok­tunk egy­más­sal ta­lál­koz­ni lel­ké­szi ér­te­kez­le­te­ken, gyű­lé­se­ken vagy kü­lön­fé­le ren­dez­vé­nyek al­kal­má­val. A lel­ké­szek jól is­me­rik egy­mást, és ál­ta­lá­ban ör­ven­de­nek a kü­lön­fé­le ta­lál­ko­zá­si le­he­tő­sé­gek­nek. Ter­mé­sze­te­sen meg­esik az is, hogy a tá­vol­sá­gok és a szol­gá­la­ti el­fog­lalt­ság mi­att né­ha egy-egy kol­lé­gá­nak le kell mon­da­ni a ta­lál­ko­zás­ról.

– Tud­juk, hogy a Bras­sói Egy­ház­me­gye is tar­tott már LMK-t a Bé­kés me­gye­i­ek­kel kö­zö­sen. Ho­gyan fo­gad­ták an­nak a hí­rét, hogy Blázy Ár­pád­né, a ke­len­föl­di gyü­le­ke­zet lel­ké­sze, aki egy­ben Maek-kül­dött is, püs­pö­kük­kel egyez­tet­ve in­dít­vá­nyoz­ta a Ko­lozs­vá­ri és Bu­dai Egy­ház­me­gye kö­zös össze­jö­ve­te­lét?

– A kö­zös LMK ne­kem sze­mély sze­rint ör­ven­de­tes al­kal­mat je­lent az is­mer­ke­dé­sen kí­vül a ta­pasz­ta­la­tok meg­osz­tá­sá­ra, a kö­zös szol­gá­la­ti ké­szü­lés­re és azo­nos gyö­ke­rű iden­ti­tá­sunk erő­sí­té­sé­re. Re­for­má­tus test­vé­re­ink eb­ben a vo­nat­ko­zás­ban jó­val előt­tünk jár­nak. Úgy gon­do­lom, hogy ne­künk evan­gé­li­ku­sok­nak is össze kell egy­más­sal fog­ni és azo­kat a mes­ter­sé­ges vá­lasz­fa­la­kat, ame­lyek­kel min­ket egy­más­tól mes­ter­sé­ge­sen el­sza­kí­tot­tak, át kell hi­dal­ni, hi­szen szin­te min­den csa­lád­nak van­nak olyan tag­jai, akik a ha­tár túl­só ol­da­lá­ra kény­sze­rül­tek.

– Az el­ső kö­zös össze­jö­ve­tel Önök­nél, Er­dély­ben, To­roc­kó­szent­györ­gyön va­ló­sult meg. A mos­ta­ni en­nek foly­ta­tá­sa­ként ná­lunk, Pi­lis­csa­bán. Ho­gyan si­ke­rül­tek ezek az al­kal­mak?

– Mind­két al­ka­lom­mal na­gyon jó volt a han­gu­lat. Ör­vend­tünk egy­más­nak, és ab­ban bí­zunk, hogy ez az együtt­mű­kö­dés egy hosszú és mind­két fél szá­má­ra gyü­möl­csö­ző fo­lya­mat­tá ala­kul.

Há­lá­sak va­gyunk Is­ten­nek, hogy ma sza­ba­don és együtt vizs­gál­hat­juk a le­he­tő­sé­ge­ket, gon­dol­kod­ha­tunk a meg­ol­dá­so­kon, és egy­más bi­zony­ság­té­te­lé­ből erő­söd­he­tünk a szol­gá­lat­ban, a hit­ben. Hisszük azt, hogy mind­ez erő­seb­bé tesz ben­nün­ket, és ja­vá­ra vá­lik an­nak a nem­zet­nek, amely­nek mi is tag­jai va­gyunk.

– Ké­rem, mu­tas­sa be rö­vi­den gyü­le­ke­ze­tét, a nagy­vá­ra­di evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tet!

– A nagy­vá­ra­di evan­gé­li­ku­sok 1812-ben ala­pí­tot­ták meg a mai gyü­le­ke­ze­tet. A 20. szá­zad ele­jén még ezer­két­száz ta­got szám­lá­ló kö­zös­ség ma hat­száz­öt­ven tag­gal ren­del­ke­zik. A 80-90-es évek­ben sok fi­a­tal me­ne­kült kül­föld­re, alig van olyan csa­lád, amely­nek min­den tag­ja szü­lő­föld­jén ma­radt vol­na. En­nek el­le­né­re a kö­zös­sé­günk nem öre­ge­dett ki, és az éven­kén­ti lét­szám­fo­gyat­ko­zás is mi­ni­má­lis. 2007-ben pél­dá­ul egy sze­méllyel még gya­ra­po­dott is. In­kább az a gond, hogy an­nak a ge­ne­rá­ci­ó­nak a nagy ré­szé­nek, ame­lyik­nek ma gye­re­ke kel­le­ne, hogy szü­les­sen, va­la­hol ide­gen­ben van a lak­he­lye. De az Uni­ó­ban ez a ki­ván­dor­lá­si fo­lya­mat szin­te tel­je­sen le­állt, sőt már olya­nok is van­nak, akik vég­ér­vé­nye­sen vissza­te­le­ped­tek.

Az is­ten­tisz­te­le­te­ket ma­gyar és né­met nyel­ven tart­juk, mi­vel öt­ven né­met aj­kú egy­ház­ta­gunk is van.

1. szep­tem­be­ré­től gyü­le­ke­ze­tünk óvo­dát mű­köd­tet, amely­nek ma­gyar, né­met és an­gol cso­port­já­ban éven­te het­ven-het­ven­öt óvo­dás is­mer­ke­dik meg – a ta­nu­lás mel­lett – Is­ten cso­dá­la­tos dol­ga­i­val. A gye­re­kek ál­tal na­pon­ta több mint száz em­ber van kap­cso­lat­ban in­téz­mé­nyünk­kel, egy­há­zunk­kal, és biz­to­sít­ja a kap­cso­la­tot a vá­ra­di tár­sa­da­lom nem evan­gé­li­kus ré­te­ge­i­vel. Hisszük, hogy a gye­re­kek egész­sé­ges val­lá­sos ne­ve­lé­sén ke­resz­tül se­gít­sé­get nyúj­tunk a meg­úju­lás­ra és kö­zös­sé­ge­ink hit­bé­li új­já­szü­le­té­sé­re. Ter­vez­zük, hogy Is­ten se­gít­sé­gé­vel ősz­től egy böl­cső­dés cso­por­tot is in­dí­tunk, hogy fel­ka­rol­juk a cse­cse­mők gon­do­zá­sát, hisz je­len­leg Nagy­vá­ra­don egyet­len ma­gyar böl­cső­de sem mű­kö­dik.

Sok a te­en­dő más te­rü­le­ten is, „az arat­ni­va­ló sok, a mun­kás ke­vés, kér­jük az ara­tás Urát, hogy küld­jön mun­ká­so­kat az ara­tás­ba”.

Mády Re­zső­né

::Nyomtatható változat::