Hozzászólás a cikkhez

La­punk ha­sáb­ja­in több íz­ben kö­zöl­tünk már olyan írá­so­kat, ame­lyek má­ra tör­té­nel­mi ér­ték­kel bír­nak. Az a ta­nul­mány, amely­ből az aláb­bi­ak­ban rész­le­te­ket köz­lünk, a 20. szá­zad el­ső fe­lé­ben mun­kál­ko­dó, a Nyu­gat­ban rend­sze­re­sen pub­li­ká­ló, majd an­nak szel­le­mi­sé­gé­vel ké­sőbb he­ve­sen szem­be­szál­ló re­for­má­tus író, Sza­bó De­zső tol­lá­ból va­ló. A cikk 1921 már­ci­u­sá­ban je­lent meg a Vir­ra­dat cí­mű lap­ban. Bár a – nem ke­vés­sé lob­ba­né­kony – szer­ző meg­íté­lé­se ma né­mi­leg el­lent­mon­dá­sos, az aláb­bi cikk, meg­írá­sa után majd­nem ki­lenc­ven év­vel, még­is szol­gál­hat ta­nul­sá­gok­kal. Ha a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti kor öku­me­ni­kus vi­szo­nya­i­ra gon­do­lunk, meg­le­pő le­het ez az 1921-ből szár­ma­zó komp­lex meg­kö­ze­lí­tés, amely a ka­to­li­ciz­mus és a pro­tes­tan­tiz­mus, il­let­ve a kü­lön­bö­ző fe­le­ke­ze­tek vi­szo­nyá­ra vo­nat­ko­zik. A nem­ré­gi­ben le­zaj­lott öku­me­ni­kus ima­hét ap­ro­pó­ján kü­lö­nö­sen is ajánl­juk ol­va­só­ink fi­gyel­mé­be az írást.

(…) Több­ször ki­fej­tet­tem már, hogy a ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus­nak ket­tős tar­tal­ma volt. Az egyik a mú­ló, a ke­let­ke­zé­si ko­rá­ból elő­ál­ló s az el­tű­nő tör­té­nel­mi ál­la­po­tok­hoz kö­tött. Ez el­len­zé­ki sze­re­pe volt a ka­to­li­kus ke­resz­tény­ség­gel szem­ben. Ez a sze­rep már tel­je­sen a túl­nőtt, tö­ké­let­le­nebb múl­té, ez a sze­re­pe meg­szűnt. Ki­fej­tet­tem, hogy a lel­ki fej­lő­dés mai fo­kán a val­lás iga­zán hit­val­lás, lel­ki po­zi­tí­vu­mok­nak az össze­ge, épí­tő vi­lág­né­zet, énem­nek s az egész vi­lág­egye­tem­nek ter­mé­keny egy­sé­ge, mely egy egye­te­mes nagy cél­lal ad ér­tel­met az em­be­ri küz­del­mek­nek. Ma nem le­het hi­tem­nek egy ré­sze az, hogy a szom­szé­dom hi­tét ta­gad­jam. Ma egyik ke­resz­tény hit sem süllyed­ne le olyan ala­csony sze­re­pű vi­szony­la­gos­ság­ba, hogy az új nem­ze­dék lel­ké­be az­zal a ha­ta­lom­mal ül­tes­se át ta­na­it, hogy mit nem hisz egy má­sik hit­val­lás­ból, és mit hisz más­képp. Az ilyen val­lás­nak nem vol­na több ér­té­ke, mint egy mú­ló po­li­ti­kai el­len­zék­nek, mely­nek összes je­len­tő­sé­gét a ta­ga­dott kor­mány szab­ja meg. Az ilyen val­lás a med­dő kri­ti­ka s az el­len­zé­ki­es­ke­dő szel­lem be­ol­tá­sá­val min­den egy­ség és min­den hit alap­ját rom­bol­ná le a fi­a­tal lel­kek­ben, s így ön­ma­gát is meg­sem­mi­sí­te­né. Ka­to­li­ciz­mus és pro­tes­tan­tiz­mus ma két ar­ca a ma­gyar­ság lel­ki meg­szer­ve­zé­sé­nek ugyan­azon cél­ra: az örök em­be­ri fej­lő­dés meg­va­ló­sí­tá­sa a ma­gyar­ság­ban a ke­resz­tény vi­lág­né­zet épí­tő ere­jé­vel. (…) Ka­to­li­ciz­mus és pro­tes­tan­tiz­mus két kü­lön­bö­ző fel­ada­ta, funk­ci­ó­ja a ke­resz­tény ma­gyar­ság­nak. A ka­to­li­ciz­mus lé­nyeg­be­li fel­ada­ta az, hogy meg­őriz­ze azt, ami min­den idő­től füg­get­le­nül, örök­ké­va­ló­an lel­ki alap­ja az em­be­ri ter­més­nek. A pro­tes­tan­tiz­mus­nak pe­dig, hogy ál­lan­dó­an föl­szív­ja s be­le­al­kal­maz­za eb­be a lé­lek­be az em­be­ri ész és mun­ka új meg új ered­mé­nye­it. Tu­dom, hogy ez a meg­kü­lön­böz­te­tés kel­le­met­len fél­re­ér­té­sek­re s egy­ol­da­lú ma­gya­rá­za­tok­ra ad­hat okot, de itt nincs he­lyem bő­veb­ben ki­fej­te­ni, s jó­hi­sze­mű em­ber nem fog­ja rossz ér­te­lem­ben ven­ni.

A ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus meg­új­ho­dá­sá­nak mai ko­rá­ban te­hát a val­lás­ta­ní­tás a leg­ala­cso­nyabb fok­tól föl­fe­lé egé­szen más, mint ami­lyen az el­fo­gult, küz­del­mes szá­za­dok­ban volt. Is­mer­tet­jük ma is a fel­sőbb ta­ní­tá­si fo­ko­za­tok­ban a más ke­resz­tény fe­le­ke­ze­tek hi­tét, de min­den el­len­zé­ki meg­jegy­zé­sek nél­kül. Mert ma tud­juk, hogy a más fe­le­ke­ze­tek hí­vei a ma­guk ta­na­it ugyan­an­nak a lel­ki fo­lya­mat­nak az alap­ján hi­szik, mint mi a mi­e­in­ket. És így tá­ma­dó kri­ti­kám­mal könnyen ezt a hi­tet ter­mő lel­ki fo­lya­ma­tot ölöm meg sa­ját ta­nít­vá­nya­im­ban is. Sa­ját hi­tün­ket pe­dig csak ál­lí­tó, po­zi­tív for­mák­ban ad­juk át a lel­kek­nek. El­mond­juk pél­dá­ul, hogy a kál­vi­niz­mus mit hisz Is­ten­ről, Jé­zus­ról, a meg­vál­tás­ról, az em­ber ren­del­te­té­sé­ről stb. De so­ha­sem tesszük hoz­zá, hogy mit nem hisz ezek­ről. Ép­pen úgy, mint­ha azt kér­dik tő­lem, hogy ki va­gyok: meg­mon­dom egy­sze­rű­en, hogy ki va­gyok, és nem so­ro­lom föl egyen­ként a föld ezer­nyolc­száz­mil­lió em­be­rét kü­lön har­sog­va min­de­nik ne­ve mel­lé, hogy ő nem va­gyok. A ma­gyar pro­tes­táns hit­élet­nek ez a tisz­ta po­zi­tí­vum­má vál­to­zá­sa hoz­za ma­gá­val azt is, hogy a lel­ki­is­me­re­ti sza­bad­ság­nak s az egyé­ni föl­fo­gás­nak nem fog­juk azt a ha­tá­ro­zat­lan s kor­lát­la­nul tág fo­gal­mat ad­ni, me­lyet az el­múlt har­cok szük­ség­sze­rű­sé­gé­ben sok­szor ad­tak ne­kik. Ez a pon­to­sabb meg­ha­tá­ro­zá­sa, el­ha­tá­ro­lá­sa az egyé­ni vizs­gá­ló­dás jo­gá­nak kü­lön­ben vissza­té­rés Kál­vin ere­de­ti föl­fo­gá­sá­hoz. Min­den kö­zös­ség lel­ki ter­mé­ké­nek, mo­rá­lis alap­egy­sé­gé­nek bi­zo­nyos alap­el­vek a biz­to­sí­tói, me­lyek­hez sen­ki­nek sem sza­bad hoz­zá­nyúl­nia. Ezek az alap­el­vek dog­mák, és nem es­nek az egyé­ni vizs­gá­ló­dás ön­ké­nye alá. El kell fo­gad­ni azo­kat, mint hogy tü­dőm­nek el kell fo­gad­nia a le­ve­gőt, ha él­ni akar. Hang­sú­lyoz­ni kell a ta­ní­tás­nál, hogy a pro­tes­táns vi­lág­né­zet­ben is van­nak a hit­élet­nek és a ke­resz­tény mo­rál­nak ilyen alap­el­vei, me­lye­ket el kell fo­gad­ni, mint a szü­le­tést és a ha­lált, me­lyek nem es­het­nek egyé­ni dis­pu­ta alá. Még ak­kor sem té­rünk el a nagy re­for­má­to­rok ere­de­ti szán­dé­ká­tól, ha a kö­zös­ség te­kin­té­lyi el­vét az egyén­nel szem­ben a Bib­lia ma­gya­rá­zá­sá­nál is hang­sú­lyoz­zuk. Az, hogy ne­kem em­be­ri mél­tó­sá­gom­mal szü­le­tett jo­gom van, hogy re­pül­jek, igen szé­pen hang­zik. De ez­zel a gyö­nyö­rű elv­vel azért egy mé­ter­nyit sem fo­gok tud­ni re­pül­ni, s ha egy har­ma­dik eme­let­ről ér­vé­nye­sí­te­ni pró­bá­lom ezt a zeng­ze­tes jo­go­mat, a nya­kam sze­gem be­le. (…) Po­zi­tív vi­lág­né­ze­tet, épí­tő lel­ki erő­ket, egy­sé­get, szo­li­da­ri­tást ad a jö­vő pro­tes­táns hit­ok­ta­tá­sa a ma­gyar lé­lek­nek.

Sa­já­tos hit­éle­té­nek ki­épí­té­sén kí­vül ter­mé­sze­te­sen kul­tu­rá­lis, szo­ci­á­lis és gaz­da­sá­gi fel­ada­tai is van­nak a ma­gyar pro­tes­tan­tiz­mus­nak, még­pe­dig mind a há­rom té­ren úgy kell az éle­tet épí­te­nie, hogy min­den té­nyé­vel az egye­te­mes ma­gyar lel­ki egy­ség meg­te­rem­té­sén dol­goz­zék. (…)

Sza­bó De­zső

::Nyomtatható változat::