Itt­hon-ott­hon

Hozzászólás a cikkhez

A vil­la­mos ki­csit hosszab­ban áll a ke­resz­te­ző­dés­nél, és ahogy né­ze­ge­tek ki­fe­lé, sze­met szúr egy fel­irat a szem­közt lé­vő lak­be­ren­de­zé­si üz­let ki­ra­ka­tá­ban. A ki­ra­kat­ban ágyak, ágy­ne­műk dí­sze­sen el­ren­dez­ve, és az ab­la­kon nagy be­tűk­kel ez áll: Sun­day in bed (vagy­is „va­sár­nap az ágy­ban”) – ter­mé­sze­te­sen an­go­lul, mint­ha a rek­lám csak ezen a nyel­ven ér­né el a vá­sár­ló­kö­zön­sé­get! Ahogy né­zem, eszem­be jut egy ré­gi kis gye­rek­vers a hét nap­ja­i­ról: „Hét­fő he­ti­be, kedd ked­vi­be, szer­da szű­ri­be, csü­tör­tök csű­ri­be, pén­tek pit­va­rá­ba, szom­bat szo­bá­já­ba, va­sár­nap az Is­ten há­zá­ba!” – No per­sze, vi­lá­gos, hogy va­sár­nap…

A vil­la­mos el­in­dul, és lel­ki sze­me­im előtt meg­je­le­nik a kon­fir­man­dus­pa­pa, amint puly­ka­vö­rö­sen ki­a­bál­ja lá­to­ga­tó lel­ké­szé­nek: „Hát még az egyet­len sza­bad na­po­mat is tönk­re akar­ja ten­ni?!” – mert a lel­kész úgy gon­dol­ta, hogy mi­lyen szép vol­na, ha a pa­pa el­kí­sér­né kon­fir­man­dus fi­át va­sár­nap a temp­lom­ba…

A vil­la­mos ha­lad to­vább, és fü­lem­be cseng ked­ves is­me­rő­sünk hang­ja: „Tu­dod, én Is­ten­nel a ter­mé­szet­ben ta­lál­ko­zom… hidd el, ott sok­kal job­ban tu­dok imád­koz­ni, mint­ha a temp­lom­ba men­nék di­vat­be­mu­ta­tó­ra! Kint, a sza­bad­ban sem­mi nem von­ja el a fi­gyel­me­met az imád­ság­ról… és a friss le­ve­gő fon­tos az egész­sé­gem­nek…”

A kö­vet­ke­ző meg­ál­ló­nál ma­gas, szi­kár, szi­go­rú ar­cú, idő­sebb hölgy száll fel, és én új­ra mat­róz­blú­zos, ra­kott szok­nyás kis­gim­na­zis­ta va­gyok Pes­ten a Ba­ár–Ma­das­ban, és fi­gye­lek hit­tan­ta­nár­nőm uta­sí­tá­sa­i­ra: „…és lá­nyok, a nyá­ron vi­gyé­tek ma­ga­tok­kal a Bib­li­á­to­kat, és ha nincs a kö­zel­ben evan­gé­li­kus temp­lom, ak­kor va­sár­nap reg­gel ol­vas­sa­tok a Bib­li­á­ból!” „És ha van re­for­má­tus temp­lom?” – kér­de­zi egyi­kőnk. „Ak­kor is ott­hon ma­radsz, és ol­va­sol a Bib­li­ád­ból…” Tény­leg olyan vi­lá­gos, hogy va­sár­nap… és ho­va…? Itt ki­csit bi­ceg az öku­me­né…

„Nek­tek könnyű – hal­lom ka­to­li­kus is­me­rő­söm hang­ját, amint hét­vé­gi ki­rán­du­lást ter­ve­zünk a fi­a­ta­lok­nak –, ti sza­ba­dok va­gyok, te ma­gad dön­tesz – de értsd meg, ne­künk, ka­to­li­ku­sok­nak kö­te­le­ző a va­sár­na­pi mi­se!” És mint­ha az egy­há­zak is fon­to­ló­ra ven­nék a va­sár­na­pot, ma­nap­ság már egy szom­bat es­ti mi­sé­vel el le­het in­téz­ni a va­sár­na­pi kö­te­le­ző mi­se­hall­ga­tást. A bra­zí­li­ai több­mil­li­ós vá­ros­ban pe­dig csü­tör­tök es­te is volt ma­gyar is­ten­tisz­te­let, hogy az egész hé­ten gür­cö­lő em­be­rek a hét vé­gén le­vi­hes­sék csa­lád­ju­kat a ten­ger­part­ra, kis friss le­ve­gőt szív­ni… tény­leg olyan vi­lá­gos, hogy va­sár­nap…?

A vil­la­mos­ból most föld­alat­ti lesz, be­kap­csol­ják a vi­lá­gí­tást, és ne­kem eszem­be jut Lip­cse és a töb­bi „ke­let­né­met” vá­ros, ahol húsz éve gyer­tyás, tün­te­tő tö­meg állt még a zsú­folt temp­lom előtt is – nem csak va­sár­nap! Hol van ma ez a tö­meg – az új­sá­gok üres temp­lo­mok­ról, ki­ha­ló gyü­le­ke­ze­tek­ről írnak. Ha nem ér­de­mes tün­tet­ni, va­la­mi­nek el­len­áll­ni, ak­kor az Is­ten há­za sem ér­de­kes már?

Ma­gam­ba né­zek: bi­zony, én se mond­ha­tom, hogy egész éle­tem­ben min­den va­sár­nap temp­lom­ba men­tem vol­na. Le­het per­sze hi­vat­koz­ni há­bo­rú­ra, me­ne­kü­lés­re, ki­ván­dor­lás­ra és egyéb aka­dály­ra, a va­ló­sá­gon ez nem vál­toz­tat. Az ér­de­kes az, hogy most, ha va­la­mi­ért nem tu­dok el­jut­ni „va­sár­nap az Is­ten há­zá­ba”, hi­ány­ér­ze­tem van, és nem elé­gít ki az ott­ho­ni bib­lia­ol­va­sás, de még egy té­vés vagy rá­di­ós is­ten­tisz­te­let sem. Úgy ér­zem, va­la­mi hi­ány­zik – még ak­kor is, ha a temp­lom­ban az ese­ten­kén­ti igen-igen unal­mas pré­di­ká­ció alatt szer­te­szét fut­nak a gon­do­la­ta­im, sőt az álom is meg­kí­sért! Még­is pi­hen­teb­ben, nyu­god­tab­ban, ki­egyen­sú­lyo­zot­tab­ban me­gyek ha­za, mint­ha kö­vet­tem vol­na a lak­be­ren­de­ző ta­ná­csát, és ágy­ban töl­töt­tem vol­na a va­sár­na­pot…

A kö­vet­ke­ző ál­lo­má­son le­szál­lok, és egy­elő­re ab­ba­ha­gyom a töp­ren­gést arról, mi­ért is nem vi­lá­gos az, hogy „va­sár­nap az Is­ten há­zá­ba”.

– rk –

::Nyomtatható változat::