Itt­hon – ott­hon

Hozzászólás a cikkhez

A gye­re­kek egyik ked­venc já­té­ka a bé­lyeg­zés. A já­ték­üz­le­tek­ben ki­csi bé­lyeg­ző­ket le­het kap­ni az el­ke­rül­he­tet­len Walt Dis­ney-fi­gu­rák­kal, Mi­ki egér­rel, Do­nald ka­csá­val, de vi­rá­gok­kal, szí­vek­kel és más mo­tí­vu­mok­kal is, és hoz­zá kü­lön­bö­ző szí­nű bé­lyeg­ző­pár­ná­kat. Most az­tán csak bő­sé­ges pa­pír­mennyi­ség és időn­kén­ti fel­ügye­let kell, az utób­bi már csak azért is, hogy a pa­pí­ron kí­vü­li más, ajánl­ko­zó tisz­ta fe­lü­le­tek, mint pél­dá­ul fal, ab­rosz stb. tév­út­ra ne csá­bít­sák a fi­a­tal mű­vé­sze­ket. És már­is meg­ol­dó­dik az esős dél­után unal­ma…

A bé­lyeg­zés va­rá­zsa nem mú­lik el a gye­rek­kor­ral, mi, fel­nőt­tek is szí­ve­sen élünk ve­le, csak Mi­ki egér he­lyett más ké­pek­kel dol­go­zunk. Más­ként bé­lyeg­zünk. Mi­kor 1957-ben a bra­zí­li­ai Sao Pa­u­ló­ban el­ter­jedt a hí­re, hogy az ott élő evan­gé­li­ku­sok vég­re ma­gyar lel­készt kap­nak, még ott se volt, még a ne­vét sem is­mer­ték, de a ko­ló­ni­á­ban már min­den­ki tud­ta, hogy „az evan­gé­li­ku­sok ho­zat­tak ma­guk­nak egy kom­mu­nis­ta lel­készt”. Sze­ren­csé­re az il­le­tő zse­bé­ben hoz­ta Or­dass püs­pök úr­nak a bra­zí­li­ai hí­vek­hez írt aján­ló le­ve­lét…

Tel­tek az évek, vál­to­zott az idő, és ugyan­ez a lel­kész egy ott­ho­ni, ün­ne­pi is­ten­tisz­te­le­ten pré­di­kált. A temp­lom­ból ki­me­net még hal­lot­ta, amint va­la­ki jó han­go­san meg­jegy­zi: „És mi­ért ép­pen egy disszi­denst kel­lett er­re fel­kér­ni?!” Az il­le­tő csak annyit tud­ha­tott a lel­kész­ről, hogy kül­föl­dön él…

„Hal­lot­tad? X. Y. a het­ve­nes évek­ben ösz­tön­díj­jal kint járt kül­föl­dön! Gon­do­lod, hogy kap­ha­tott vol­na ak­kor ösz­tön­dí­jat, ha nem lett vol­na…?!” „A nyolc­va­nas évek­ben ment ki? Ez se volt po­li­ti­kai ül­dö­zött, csak a pénz után ro­hant! Vagy va­la­mi csa­lá­di bot­rány volt a hát­tér­ben…” – S ha rá­kér­de­zünk, hogy mind­ezt hon­nan tud­ják, váll­vo­no­ga­tás a vá­lasz: hi­szen ezt min­den­ki tud­ja!…

Kár, hogy a bé­lyeg­zés­ben nem ma­rad­tunk meg Mi­ki egér­nél fel­nőtt­ko­runk­ban is – de ak­kor ho­va is len­ne ked­venc szó­ra­ko­zá­sunk: nem tud­nánk „el­áz­tat­ni” sen­kit! Úgy lát­szik, ez va­la­mi ve­lünk szü­le­tett, örök em­be­ri „jó tu­laj­don­ság”, amellyel va­la­ki, aki min­ket leg­job­ban és tény­leg is­mer, ele­i­től kezd­ve szá­molt is. Kü­lön­ben mi­ért bíz­ta vol­na ránk azt a bi­zo­nyos nyol­ca­dik pa­ran­cso­la­tot: „Ne tégy fe­le­ba­rá­tod el­len ha­mis ta­nú­bi­zony­sá­got”?!

– rk –

::Nyomtatható változat::