Bevezetés
Az a szegényebb ifjú, kire az Úrnak lelke szállott, s ki nemes ideálizmussal kívánja életét Istennek szentelni s munkálkodni az ő szőlőjében, végigjárja az élet szenvedésének minden iskoláját. Léte fenntartásáért folytatott küzdelmében azonban csak megedződik, hitében, munkakedvében megerősödik, nem riad vissza semmi akadálytól s a sors csapásai nem egykönnyen ingatják meg. S ha lelkesedése, hivatásának szeretete nem hagyja el őt soha, úgy gazdagnak érzi magát szegénységében is s minden örömét, boldogságát gyülekezetének épülésében, egyházának virulásában találja s ambíciója csak egy: mennél hívebben forgolódni hivatásának betöltésében. Az ilyen keresztyén jellem, ki hűsége mellett még eszével is szolgálja a közügyet s áldott munkásságával nemcsak egyházára, de nemzetére is fényt árasztott, méltó az utókor hálás emlékezetére. Könnyű a magasból a mélységbe bukni, de nehéz az alacsony sorsból felküszködni a magasba, göröngyös és fárasztó utakon a köztisztelet és elismerés legmagasabb fokára. A jellem, ész, hivatásérzet, munkakedv, kitartás csak keveseknek adatott meg együttesen. Egyike azon nagy papjainknak, ki Szintén megküzdött az élet nehézségeivel s kiben emez isten adta tehetségek és adományok a legnagyobb mértékben és harmóniában egyesültek, volt D. Dr. Székács József bányakerületi szuperintendens, az "Ország papja".
|