Nevelősködése

Minthogy Nicolitsné a házi nevelést a nyilvános iskoláztatással akarta egybekötni, felköltözött Rudnáról Karlócára, Székács a szerb gimnázium harmadik osztályába iratta be növendékét. Mindketten Gerics Jakab igazgatónál laktak. Stratimirovics érsek jó ismerőse lévén a Nicolits-családnak, az ifjakat gyakran hivatta magához, mert Pétert igen szerette, de meg kedvelte Székácsot is, úgy hogy gazdag könyvtárát is rendelkezésére bocsátotta. Hasonlóképen megtisztelte bizalmával Gersics igazgató is, ki a latin nyelvnek s irodalomnak kitűnő ismerője volt, az ő könyv tára is nyitva állott Székács előtt. Stratimirovics érseknél csaknem minden két hétben meg kellett jelennie tanítványával, itt ismerkedett meg egy Nikos nevű göröggel, ki az ó-szláv (glagolit) nyelv elsajátítása végett hallgatta a karlócai teológiát, mert csak ó- és új-görögül tudott, az ó-szláv nyelv ismeretére pedig azért volt szüksége, mert egyetemi tanári tanszékre készült. A jóakaratú érsek rábírta Székácsot, hogy tanítsa Nikost latinra, aki viszont Őt görögre fogja tanítani, mindketten pedig tanuljanak meg szerbül. Székács rövid idő alatt elsajátította úgy a görög, mint a szerb nyelvet is, sőt Vuk Karadics gyűjteményéből szerb dalokat, a görög antologiából epigrammákat fordítgatott s adott ki a kassai Minervában, a Koszorúban és az Aurórában. Ebbeli munkásságát később is folytatta s "ama lágyhangú és epedő szerelmi dalokból, ama búval és méltósággal teljes hősi énekekből" egy kötetre valót le is fordított. E munkáját barátja, Kunoss Endre adta ki 1836-ban "Szerb dalok és hősregék" címen. A karlovicai két nevezetes év után Székács tanítványával Pestre költözött, itt s ekkor ismerkedett meg Bajzával s Toldy Ferenccel s itt fordította magyarra az akadémia meg bízásából Plutarchos Paralleláit is.

Az 1833-183 iskolai évet tanítványával Eperjesen töltötte el, mindketten jogot hallgattak. Székács letette a jogi vizsgálatot is Csupkánál, fel is esküdött, de célja egyéb nem volt, minthogy ily "alkalomadtán megismerkedjék a jogi pálya tanulmányaival is". Ismereteinek gyarapítására s közlésére azonban Eperjesen más téren is nyílt alkalma, ugyanis az iskolai tanács megbízásából az intézetben a magyar nyelvet és irodalmat tanította. Soha nem lankadó lelkesedése és tettereje már itt ekkor is megnyilatkozott: megalapította a "Magyar Társaság"-ot s annak elnöke lett. Az Eperjesen eltöltött egy év a szorgalmas tanulás közepette hamar elrepült s Székács elérkezettnek látta az időt, - már 25 éves volt - hogy régi kedves vágyát: a külföldre menetelt megvalósítsa. Nicoltsné szerette volna másik fia, Sándor mellé is megnyerni nevelőnek, de már nem tudott vágyának ellentállni, s Temes megyéből zordon téli időben, Pesten keresztül Bécsbe ment. Itt a Város nevezetességeinek egy hónapig tartó tanulmányozása után, útlevelet szerzett Teleky József gróf hathatós közbenjárásával Berlinbe. Alapos és Szorgalmas előtanulmányozás után érkezett meg a porosz fővárosba.