Székács Landhofban

Az 1843-44-iki törvények keletkezését s Székácsnak ezen törvényekre vonatkozó éleseszű s 1848- ban tett megjegyzéseit a feltétlen összetartozás szempontjából tárgyaltuk együtt s így vissza kell térnünk néhány sorban az 1843. évre, mely az ő bokros érdemeit s szónoki képességének hírét külföldön is tetemesen növelte. Ugyanis Székács ez évben kiment a németországi Landhofba egy teologiai vitagyűlésre. A racionálisták és orthodoxok állottak egymással szemközt s mindkét fél a késhegyig menő heves vitában védte a maga igazát. Az "észszerűek" megengedhetőnek, sőt szükségesnek tartották, hogy a szentírás egyes helyeit az ész ítélőszéke elé állítsák s azoknak valódi értelmét és igazságát az őket körülvevő burokból kihámozzák, míg a "hívők" betű szerint ragaszkodtak az Írásnak minden egyes kijelentéséhez s azokat szó szerint értelmezték. A vitatkozás annyira elmérgesedett, hogy formális szakadástól lehetett tartani. Ekkor felállott Székács, ki épp úgy nem volt a betű rabszolgája, mint ahogy a túlzó szélsőségeknek sem barátja s gyönyörű meggyőző beszédben mutatott rá a két irányzat túlzásaira s oly szép szavakban állította a vitatkozó felek elé a szeretetet és a Krisztus szellemében való egyetértést, hogy a két párt kölcsönösen engedve a maga exkluzív merevségéből, megbékélten vált el egymástól. (Benkő István: "Sz. J. élete és irodalmi munkássága". Marosvásárhelyt. 61 1.) Ezen szereplésével Németországban is szép nevet szerzett magának.