Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Sok mindent elárul a mai magyar társadalom helyzetéről az a tény, hogy a gyülekezetek régen iskolákat építettek, ma pedig szeretetotthonokat emelnek. November 30-án Lajoskomáromba szólt az ünnepi meghívás, ahol a tíz esztendeje létrehozott Agapé Szeretetotthonért adtak hálát a jelenlévők, valamint letették a bővítendő épület alapkövét.

Az ünnepségsorozat a templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét a szeretet himnusza alapján. Az Agapé Szeretetotthon tízéves fennállása alkalmából az agapé himnusza szólt a gyülekezethez. Prédikációjában a főpásztor felhívta a figyelmet arra, hogy – bár Jézus neve nem fordul elő benne – ez mégiscsak egy Krisztus-himnusz. Mert ami ebben megfogalmazódik, az Jézusban testesült meg. Csak az ő szeretete hoz létre neki tetsző közösséget. Szeretetünk megnyilvánulhat a nemek egymás iránti vonzalmában, a bajtársi szeretetben vagy éppen a különféle dolgok birtoklásában, de amiről Pál apostol ír, azt Jézus hozta el. A rászorulóhoz lehajló élet a krisztusi szeretet megnyilvánulása. De megszólal ebben a Szentlélek himnusza is, hiszen az Isten szerinti szeretetet csak a Lélek ébreszti a szívünkben. Végezetül rámutatott, hogy mindemellett ezekben az igékben a reménység himnusza is megszólal. Mert mi még csupán hitben járunk a földön, de egykor majd nemcsak elgondoljuk, hanem meg is tapasztaljuk mostani reménységünket. Mi tételesen fel tudjuk sorolni reményeinket, de vajon megkérdezzük-e Istent arról, hogy neki milyen bizodalma van felőlünk? Születhetnek gyermekeink, lehetnek ünnepeink, elkezdődhet egy új egyházi esztendő – mind azt jelzik, hogy nincs még végünk. Ha Isten ma angyalai közül letekint, láthatja, hogy egyre inkább megvalósul valami az ő reménységéből, és így egyszer majd mindeneket magához ölel a legnagyobb Agapé.

A liturgiában Bencze András esperes és Decmann Tibor helyi lelkész segédkezett, aki egyben a szeretetotthon igazgatójaként vezette át a templomból az ünneplő gyülekezet tagjait a bővítendő épület alapkövének helyéhez. Itt a püspök helyezte el az alapkőokiratot tartalmazó fémhengert az épülő alapba.

A sötétbe nyúló ünnepség ezután a szeretetházban rövid közgyűléssel folytatódott, ahol elsőként Decmann Tibor szedte vázlatpontokba az elmúlt évtized kiemelkedő eseményeit. 1996-ig 30 idős embernek adtak otthont ezek a falak, majd az igény 49 főre emelte a létszámot. A most építendő épületszárny nem férőhely-, hanem színvonalbővítést jelent, hiszen elsősorban iroda- és szociális helyiségeket, valamint közösségi és tornatermet alakítanak ki benne. Hangsúlyozta, hogy evangélikus mivoltukat ebben a formában is szeretnék megmutatni a környezetüknek. Ezt a gondolatot egészítette ki köszöntőjében az Országos Egyház gazdasági osztályának vezetője.

Szemerei Zoltán Lajoskomá-romból származóként és kuratóriumi elnökként is szívén viseli az itt folyó munkát. Kendeh György a diakóniai osztály, valamint a testvérintézmények köszöntését hozta. Macher Pál polgármester örömét fejezte ki, hogy falujában az egyházépítés nemcsak lelki, hanem fizikai értelemben is folyik. Bencze András esperes pedig emlékeztetett rá, hogy az épület korábban diákotthon volt, és így a gyülekezet követi az apostoli tanítást abban az értelemben is, hogy a jó cselekvésében nem fárad el.

Végezetül Ittzés János püspök ajándékképpen hangos Bibliát adott át magnetofonkazettákon, hogy akik már nem tudnak olvasni, azok számára is elérhető legyen a Szentírás üzenete. Majd figyelmeztetett, hogy az itt élők számára ez az utolsó földi szállás. Az átmenetben is lássuk el a feladatunkat, és segítsük az itt lakókat akkor, amikor Isten az egyik kezéből a másikba teszi át őket.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Lajoskomáromi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::