Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Békés megyei, tizenegyezer lelket számláló kisváros, Mezőberény újonnan megválasztott képviselő-testületében helyet kapott a településen hat éve szolgáló fiatal lelkész, Bátovszky Gábor is, aki most először vállalta ezt a közfunkciót.

**– Mikor és miért fogant meg Önben először a gondolat, hogy „harcba indul” a képviselőségért Mezőberény-ben?**

– Nem sokkal Mezőberénybe érkezésem után, több évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem. Úgy gondolom, hogy Isten hatása alatt van az egész világ, és a keresztény emberek is formálják azt. El kell mondaniuk véleményüket – a krisztusi értékrend szerint. Előfordulhat, hogy ezt elutasítják, de az is lehet, hogy nem. Az itt eltöltött hat évem alatt azt tapasztaltam, hogy sokkal több eredményt érek el, ha az emberek közé megyek, ha részt veszek az alkalmaikon, ha beszélgetek velük, mintha csak a szószékről szólnék hozzájuk. Hangot adok a véleményemnek, és az sokszor – minden gond nélkül – meg is valósul. Persze nem mondom, hogy abból, amit eltervezünk, minden valóság lesz, de elmondhatjuk, hogy sok minden keresztülvihető, ha van valaki, aki mer megszólalni.

**– Milyen céljai vannak képviselőként?**

– Éveken át néztem kábeltévén a képviselő-testületi üléseket, melyek nagyon hasonlítanak egy presbiteri üléshez, ahol a kérdések kilencven százaléka gazdasági jellegű (hogyan renováljunk, építsünk, fessünk). Ez a helyzet a képviselő-testületi üléseken is, csak nagyobb volumenű kérdésekben: például járdák, utak vonatkozásában. Ami azonban más: itt kevesebb hangsúly esik a lelkiségre, a szellemiségre. Szeretném, ha ez kicsit arányosabb volna. Persze nagyon fontosak a gazdasági kérdések is, de világos: elsősorban a kultúra, a művelődés és a sport területén, a város rendezvényeiért szeretnék valami pozitívat tenni. Nemcsak az utaktól, a járdáktól érzi jól magát az ember, hanem attól, ha vannak olyan alkalmak, közösségek, ahová menni lehet, ha mindenki átérzi egy városi vagy állami ünnep jelentőségét. Például nagyon szeretném, ha március 15-e a fiatalok ünnepe is lenne, ha a megemlékezéseken nagyobb szerepet kapnának az iskolák. Szeretném továbbá azt is, ha a szuperkoncertek, könnyűzenei programok mellett még több komolyabb művészeti produkció lenne a városban; ha az osztályfőnöki órákat gyakrabban tartanák a múzeumban. Azt tűztem ki célul, hogy több figyelmet szenteljünk ezeknek a területeknek. Persze ehhez sok pénz kell. De remélem, hogy – ebben a vonatkozásban is – lesznek partnereim a testületben.

**– A gyülekezet tagsága, a baráti köre támogatta vagy ellenezte a terveit?**

– A többség támogatott, különösen azután, hogy az érveimet is meghallgatta. Egy-két ember mindig van, aki azt mondja, hogy a lelkész maradjon a templomban, és a gyülekezeti helyiségek falai között. Én azt gondolom, hogy a jövőre nézve sokat jelent, hogy ezek közül a „keretek” közül ki tudunk-e lépni vagy sem. Komolyabb megdöbbenéssel, lebeszéléssel nem találkoztam.

**– Általánosságban véve mit gondol a lelkészek politikai szerepvállalásáról?**

– Szerintem Jézus mindig az élet kérdéseiről foglalt állást, ezekről tanított minket, és a politika is az élet kérdéseivel foglalkozik. Amikor Isten Igéjéről beszélünk, akkor gyakorlati tanácsokat és útmutatásokat adunk, vagyis lelkészként is az élet kérdéseiről beszélünk; és ennek is lehet politikai vetülete. Más kérdés, hogy egy lelkész mennyire legyen politikus. A mi feladatunk elsődlegesen természetesen a hivatás: Isten Igéjét követni, tanítani, lelkigondozni. Meg kell látni, mennyi a teljesítőképességünk. Egy ilyen kis településen még el tudom képzelni a képviselőséget, egy több százezres vagy milliós nagyvárosban már kevésbé. Egy kisváros életének egy adott területén nyújtott tanácsadás, segítés elképzelhető számomra. De még nagyon az elején járunk ennek a munkának. Mindig azt mondtam, hogy az első mindenképpen a lelkészi szolgálat, és az elé semmi sem kerülhet. Ha a két dolog nem lesz összeegyeztethető, akkor becsületesebb másnak átadni a helyem. Egyelőre úgy érzem, képes leszek arra, hogy összehangoljam a kettőt. Azért is vállaltam ezt a megbízatást, mert – ha nincsenek is sokan –, vannak azért olyanok, akikre támaszkodhatok. Most éppen gyakorló, hatodéves lelkész van a gyülekezetnél, vannak hitoktatók, képzett laikusok. Még egyszer leszögezem: első a lelkészi szolgálat, a képviselőség nem mehet ennek a kárára. – Függetlenként indult, de pártok álltak Ön mögé. Miért fogadta el a Fidesz, az MDF, az MKDSZ és a Gazdakörök támogatását? – Azért egyeztem bele a jobboldal, azaz a Fidesz, az MDF, a Gazdakörök, a Kereszténydemokrata Szövetség pártfogásába, mert az ő nézeteik állnak hozzám közelebb. De nem vagyok a tagja egyetlen pártnak sem, és nem is kívánok az lenni. Mindig úgy gondoltam, hogy a lelkésznek függetlennek kell lennie, mert a gyülekezet, amit pásztorol, politikailag is nagyon sokszínű. Ez a mezőberényi gyülekezet nyolcszáz tagja esetében sincs másképp. Nem szeretném, ha pártfegyelem alapján kellene véleményt mondanom. Ugyanakkor azt is vallom, hogy nincs független ember, mert véleménye, kérdése mindenkinek van: vagy az egyik, vagy a másik oldal feleleteivel ért egyet. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a másik oldalnak ne lenne jó meglátása, illetve hogy a velem egy álláspontot képviselőknek ne volna rosszul megfogalmazott véleménye.

Szegfű Katalin

::Nyomtatható változat::