Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

„De vajon vagyunk-e azok, amik lehetnénk?” (Karinthy Frigyes)

A hívő ember számára karácsony a Megváltó születésének ünnepe, s ennek megfelelően az egész december az ünnepi várakozás, vagyis az advent jegyében telik. A nem hívők számára a szeretet, a meghitt családi együttlét ünnepe. Technopolis gazdaságkori rabszolgája számára pedig a kényszeres pénzköltés alkalma. Ünnepek nélkül nincsenek hétköznapok, hétköznapok nélkül nincsenek ünnepek. December 21-én mi még az ünnepi várakozás, vagyis az advent időszakában vagyunk, s ma ennek különös jelentősége van számunkra. Csodát várunk. Hosszú évek óta hirdetjük azt, amit végső következtetésként leszűrtünk tanulmányainkból, olvasmányainkból, személyes tapasztalatainkból, mindennapi életünkből, nevezetesen, hogy a „fejlett” civilizáció – a történelem során nem először – végzetesen rossz úton halad, sodródik a pusztulás felé. Mi ugyanakkor hiszünk abban, hogy ez a folyamat még visszafordítható. Hiszünk benne, de azt is tudjuk, hogy ehhez a fordulathoz emberfeletti csodákra van szükség. Várakozásunk nem optimizmusból táplálkozik, nem az agykontroll- gyakorlatok vagy a menedzserképző tanfolyamokon oktatott pozitív gondolkozást hirdető humbug eredménye. A mi várakozásunk az emberi méltóságra épít, szüleink, nagyszüleink, megannyi előző nemzedék méltóságára, bölcsességére, mindennapi munkájára, helytállására, józan eszére, tiszta gondolkodására, erkölcsére, vagyis évezredek hagyományára a hit, a remény és a szeretet nevében. Még akkor is, ha ezeken a szavakon ma sokan mosolyognak. Mi azon leszünk a magunk szerény eszközeivel, hogy ez a csoda megtörténjen. Ám ehhez az emberek is kellenek. Hiába gyúl fény a sötétben, ha csukva marad a szem, mely láthatná. Ezért mi nem tétlenül várakozunk, és nem a tétlen várakozást ünnepeljük advent időszakában, illetve december 21-én a Millenáris Teátrumban, hanem azt a közös várakozást, virrasztást, mely éberségre ösztönöz, hogy bármikor nyitott szemmel találjon minket a kigyúló fény.

Technopolis a globális város, a világfalu, ahol ma élünk, és amelyből emberhez méltó lakhelyet kellene varázsolnunk, s amely békés összhangban, egyensúlyban működik a teremtett világ rendjével. 2002. december 21-én az After Crying ünnepi koncertjén arról a világról tudósítunk, amit várunk, arról, ami lehetne, hisz elemeiben itt van köröttünk, csak nem veszszük észre az értelmetlen rohanásban, esztelen tülekedésben.

::Nyomtatható változat::