Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2002
- 49
- A nyolcadik napon
evél&levél
Hozzászólás a cikkhez
A nyolcadik napon
„Nyolc nap múlva” – e címmel hangulatos, helyes gondolatokra serkentő, szívre ható, Isten-hiányra figyelmeztető cikket olvashattunk az Evangélikus Élet advent első vasárnapi számában, az „Élő víz” rovatban. Kár, hogy egy 48 éves Biblia-ellenes tévedés zavaros hullámai is begyűrűztek e néhány sorba, amit talán csak néhány „Írás-tudó” vett észre.
Lk 2,21–39 szerint az agg Simeon nemcsak a csecsemő Jézus szülei számára érthetően áldotta Istent azért, hogy megláthatta az Üdvözítőt, hanem – a szülők csodálkozására – Máriának is mondott néhány prófétai szót: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.” (Lk 2,34–35)
Mindez azonban nem Jézus születése után nyolc nappal történt a jeruzsálemi templomban, hanem amikor leteltek Mária (rituális) „tisztulásának” Mózes törvényében (3Móz 12,3–4) megszabott napjai. Az újszülött fiút nyolcadnap kellett körülmetélni és nevet adni neki, ami otthon történt (vö. Lk 1,57–64); azután az anya ettől számítva még 33 napig nem mehetett szent helyre.
Ezt a karácsonytól számított 42. napot Mária tisztulása vagy – a fontosabb esemény miatt – Urunk bemutatása ünnepeként evangélikus őseink is számon tartották, de hagyományőrző testvéreink ma is ezt teszik (például az 1969-es német lutheránus agenda is). Római katolikus testvéreink gyertyaszentelő boldogasszony néven ünneplik február 2-án.
József és Mária ez alkalommal mutatta be áldozatként (a szegények kedvezménye alapján bárány helyett) a két gerlicét vagy galambfiókát (3Móz 12,6–7 szerint), amit Simeonnak is észre kellett vennie. Ekkor szentelték az Úrnak az elsőszülött fiút 2Móz 13,1–2 értelmében, ami Jézus esetében sokkal többet jelentett. („Én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.” Jn 17,19) Ennek a többnek a szemtanúi és vallomástevői voltak Simeon és Anna is.
A bibliai tények után a cikkíró mentségére idéznem kell az 1955-ben megjelent „Új rész” 732. énekéből (Nékünk születék mennyei király…) a negyedik verset: „Nyolcadnapon a templomba vitték, Isten törvényét így betöltötték.” Ez bizony a (Nagy)Váradi Énekeskönyvben, 1566-ban így szólt: „És nyolcadnapon körülmetszeték A nagy Istennek törvénye szerént…” Ezt finomkodásból, korszerűsködésből a bibliai tényekkel ellenkezően megváltoztatták, s így került az 1981/82-es Evangélikus énekeskönyv 179. énekébe is 3. versként. Az „Új rész” 732. énekének hasonló változtatása magával az énekkel együtt maradt ki az Evangélikus énekeskönyvből. A Tranoscius (melynek hagyományhű 1856-os pesti kiadása van kezemben) 112. számú újévi éneke az „Új részből” kihagyott következő (3.) versében külön meg is említi, hogy Jézus először körülmetélésével ontotta vérét megváltásunkra.
Dr. Zsigmondi Árpád
::Nyomtatható változat::
|