Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Még a szervezőket is meglepte az a létszám, amely a lelkészt a német istentiszteleten fogadta. A Bács-Kiskun megyei Soltvadkerten a második világháború óta nem hallgathattak a hívek németül igehirdetést, ám néhány környékbeli külföldi kérésére tavaly adventben tartottak német nyelvű istentiszteletet. A második alkalomra most húsvétkor került sor, és amikor tíz perccel kezdés előtt elfogyott a bejáratnál kitett 25 német énekeskönyv, akkor a szervezők arra kérték a gyülekezetet, hogy ketten énekeljenek egy könyvből. De így sem lett elég: csaknem hatvanan jöttek össze.

A felemelő istentisztelet végeztével kis állófogadáson beszélgettek a hívek. Mi arra voltunk kíváncsiak, ki miért jött el ezen a napfényes vasárnapon a Találkozás Házába.

Fiatal család Hessen tartományból:

– Minden tavasszal ideutazunk a gyerekekkel a Vadkerti-tóhoz. Itt hamarabb jön meg a meleg idő – bár idén mindenütt késett. Amikor beléptünk kedvenc vendéglőnkbe, a pincérek egy plakátra hívták fel a figyelmünket. „Deutscher Gottes-dienst” – ez állt rajta. Otthon gyülekezeti tagok vagyunk, és ilyenkor amúgy is elmegyünk templomba, mint minden rendes ember. Nosza, eljöttünk ide, és nagyon tetszett minden. A plakátokat pedig továbbra is figyelemmel kísérjük.

Idős néni feketében:

– Én már inkább magyarul beszélek, mert németül nem igazán tudok, bár valamit azért értek. Nyolcvanéves elmúltam, és nagyon boldog vagyok, hogy itt most megelevenedhetett a gyermekkorom. Akkoriban még elvittek a nagyszüleim a német istentiszteletre, de már nem tanítottak meg a nyelvre. Ha ugyanis nem akarták azt, hogy mi, gyerekek is megértsük a szavaikat, egyszerűen átváltottak svábra. Most németországi vendégeimmel jöttem el.

Nyugdíjas tanárnő kosztümben:

– Tudja, a tanári szakvizsgámat én még német és szerbhorvát nyelven tettem le, ugyanis bácskai sváb származású vagyok, Jugoszláviából. A második világháború alatt kerültem Soltvadkertre, és itt kaptam állást. Magyar emberhez mentem férjhez, és a későbbiekben nem volt tanácsos hangoztatni a német származást. Erről az istentiszteletről a KleeBlatt című megyei német lapból szereztem tudomást, aminek rendszeres olvasója vagyok.

Két vidám férfiú:

– Mi egy közeli kisváros német kisebbségi önkormányzatától jöttünk. Noha errefelé kevesebb német él, mint például Baja környékén, ezt a szórványt is össze kell fogni. Néhány tucatnyi hartai, hajósi, nemesnádudvari vagy éppen felső-bácskai származású sváb ember mindenütt akad. Több helyen megalakították a német kisebbségi önkormányzatot, így tudunk egymásról, és időközönként közös programokat szervezünk. Amikor soltvadkerti barátainktól megtudtuk, hogy német istentisztelet lesz, eldöntöttük, hogy eljövünk. Szépen szólt az ének, értettük az igehirdetést, és tudtunk együtt imádkozni – felekezeti hovatartozástól függetlenül. Legközelebb pünkösdkor lesz Vadkerten német istentisztelet. Az énekeket pedig remélhetőleg fénymásolatban kell kirakni a székekre…

K. L.

Regionális hozzárendelés: Soltvadkerti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::