Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Vári Zsolt

"Létem alapja: egyezség az emberiséggel: ez ad tartást, fakaszt derűt... míg utam a végtelenbe vész..." Vári Zsolt: Ars poetica

Vári Zsolt roma származású fiatal festőművész, a kelenföldi evangélikus gyülekezet tagja. Nemrégiben egy budapesti áruházban jótékonysági árverésre bocsátotta az egyik népszerű filmsorozat sztárjairól készített képeit. Munkatársunk ennek apropójából kereste meg őt.

– Ha röviden be kellene mutatnia, ki is az a Vári Zsolt, akkor mit mondana?

– Ha néhány szóban be kellene mutatkoznom a lap olvasóinak, akkor azt mondanám magamról, hogy egy olyan cigány fiatal vagyok, akit talán televíziós szerepléseinek köszönhetően többen is ismernek. Olyasvalaki, aki ez idáig a festményeivel hívta fel magára a figyelmet, mostanában pedig a cigány kultúrát igyekszik támogatni. Arra törekszem, hogy kapcsolatot alakítsak ki a roma képzőművészekkel, és ha kell, segítsem, felkaroljam őket. Minden egyes érintettet természetesen nem tudok képviselni, de jó lenne, ha akadna öt vagy tíz olyan tehetséges művész, akinek a képeit rendszeresen láthatnák az emberek. A legújabb tervem pedig egy Roma Képzőművészeti Alapítvány létrehozása. Ez a kezdeményezés még tényleg egészen friss. Május 3-án, szombaton ideiglenes helyünkön – a Magyar utca 3. alatt – tartottuk a megnyitó közgyűlést, ez volt egyben a hivatalos megalakulás napja is.

– Ön azonban nemcsak a cigány művészeket támogatja, hiszen a legutóbbi – április 23-tól május 4-ig tartó – jótékonysági kiállításán befolyt összeg a Magyar Vöröskeresztet illette.

– Azt gondolom, mindenki úgy segítsen az embereknek, ahogyan tud. Én például képeket festek, azokat eladják, és a befolyt összeg a Vöröskereszté lesz, amit beteg gyerekek nyaraltatására fordítanak majd.

– Képei a „Barátok közt” című szappanopera szereplőit ábrázolják. Miért éppen őket?

– A sorozat készítői kértek fel arra, hogy fessem le a szereplőket. Azért pont rám esett a választás, mert a tévé más műsoraiból már ismertek. Amikor a producer megkeresett, nem azt nézte, hogy cigány, hogy volt állami gondozott vagyok, hanem azt, hogy tudok valamit, értek valamihez. Egyébként 28 éves vagyok, és még nincs saját lakásom. Kollégiumban lakom a mai napig is. Sajnáltathatnám is magam, de én nem akarom, hogy azért segítsenek nekem az emberek, mert állami gondozott voltam. A tehetségemet és a tudásomat szeretném kamatoztatni.

– Hogy ezt valóban meg is teszi, annak bizonyítékai az itt bemutatott képek is. Mi volt az oka annak, hogy a különböző művészeti ágak közül a festészetet választotta?

– Különösebb oka nem volt. Azért döntöttem úgy, hogy festő akarok lenni, mert észrevettem, hogy ez az, ami érdekel, ami tetszik, amit szeretek, és szívesen csinálok.

– Korábban a kelenföldi evangélikus gyülekezetben is volt már kiállítása, Balogh Tibor és Horváth Kálmán roma származású, szintén állami gondozásban felnőtt művészekkel együtt. Hogyan került kapcsolatba a hittel és az egyházzal?

– Tizenhat évesen ismerkedtem meg Szeverényi János lelkésszel, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Ő kérdezte meg egyszer, hogy meg vagyok-e már keresztelve, és én mondtam neki, hogy még nem. Sokat beszélgettünk, aztán kitűztük a keresztelő időpontját. Így lettem evangélikus és a kelenföldi egyházközség tagja.

– Hogy érzi ott magát?

– Sokat jelent nekem, hogy örülnek, ha látnak, és mindig nagy szeretettel fogadnak. Sajnálom, hogy az utóbbi időben „megcsaltam őket”, és kevesebbet vagyok ott, mint korábban. Pedig fontos dolognak tartom, hogy az ifjúsági bibliaórákon, nyári táborozásokon szoros és őszinte emberi kapcsolatok alakulhatnak és alakulnak ki. Jó érzéssel tölt el, hogy otthon és testvérek között érezhetem magam a gyülekezet közösségében.

Gazdag Zsuzsanna

Regionális hozzárendelés: Budapest–Kelenföldi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::