Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Betekintés az ország egyetlen tojásmúzeumába

Régi vágyam teljesült, amikor a hangzatos nevű Zengővárkonyt húsvétkor meglátogathattam. A szépséges néven kívül a Pécsváradtól 3 km-re fekvő 450 lelket számláló kis falvacska vendégszerető, dolgos lakóit is alkalmam nyílt megismerni. A dimbes-dombos vidéken derűs változatossággal megépített tiszta házakban laknak az itt élők, kertjeikben sokféle tarka virág teszi még szebbé a környezetet. A falu közepén áll az egyetlen – református – templom. A lelkészlak falán emléktábla hirdeti, hogy e helyütt szolgált református lelkészként hosszú időn át Fülep Lajos művészettörténész-akadémikus, akinek tiszteletére külön emlékszobát alakítottak ki.

Ez a láthatóan jómódú falvacska hűségesen őrzi a múltját. Minden lakója ismeri az értékes emlékhelyeket, büszkén és készségesen irányítja a járatlan idegeneket. Ezen a kicsinyke településen több múzeum is működik.

A Szalmamúzeum egy esztendeje ad otthont a világ 17 országából származó 450 szalmából készült tárgynak. Módszeresen összeállított anyaga bemutatja a különféle szalmafonat-készítési módszereket, majd az elkészített tárgyakat. Számos vallási jelkép akad közöttük: a kereszt mindenféle változatával találkozhatunk.

A Famúzeum tulajdonosa maga készítette a kiállított szép famunkákat. Még „fabatka” is látható közöttük. A falu utcáit is a faművész különleges, erre a célra készült alkotásai díszítik.

A Kossuth Lajos utcán található a gazdag népművészeti gyűjtemény. A falu lakói adták össze az évek, sőt évszáza-dok során megőrzött családi kincseket. Van itt tulipántos láda, faragott szekrény, asztal és ágy. A vetett ágy párnaszéleit kézzel gyártott csipkék díszítik. A szép, díszes tükör mellett a falra jó pár szebbnél-szebb kézzel festett tányért erősítettek fel – akárcsak odahaza. A tányérok között többön ez a felirat olvasható: „Éljen Kossuth Lajos!”

A régi fényképek megkoptak, de még így is ráismerhetünk az egyedülálló, különleges tarka népviseletre. A sajátos „tornyos bársonyt”, vagyis fejkötőt csakis itt viselik. Népi tánccsoportjuk ebben szokott fellépni nagy, országos sikerrel.

A néprajzi háztól nem messze található az ország egyetlen Tojásmúzeuma. Németországban élő magyar tulajdonosa évek hosszú sora alatt gyűjtötte össze a mintegy ötezer darabból álló hímestojás-gyűjteményt. Ebből háromezer alkotja a páratlan és érdekes kiállítást, ahol a látogatót a Kalevalából vett idézet fogadja.

A tojásnak sajátos, megkülönböztetett szerepe volt. Jelképnek, a világmindenség megtestesítőjének tartották évszázadokon keresztül. A készítőket név szerint említik, hiszen művészet ez a javából: népművészet. Az „írótűvel” az alkotók, népművészek karcolásos, viaszbevonatos, rátétes, batikolt, gépi karcolásos, horgolt, lószőrrátétes, fémszálas, lyukasztott, patkolt és megannyi más módszerrel készült díszeket alkotnak.

Többféle anyagot alkalmaznak a hímes tojások elkészítéséhez. Találunk itt a tyúk-, liba- és kacsatojáson kívül óriás strucc-, fa-, érc- és ásványtojást is. A tulajdonos nemrég vásárolta meg az utolsó orosz cár tojásgyűjteményéből fennmaradt két ásványtojást, amelyek most a kiállítás értékes díszei. A minták szemkápráztató ötletességgel kavarognak a néző szeme előtt. Jellemzőek alkotóikra, de van bennük valami közös. Színviláguk, megmunkálásuk egyértelműen a készítőikre vallanak. A látogatóknak átadott katalógus – amelyben az összes tojás leírása megtalálható szép, követhető rendben – mindegyik darabnál megemlíti azt, hogy kinek a keze munkáját dicséri. Nemcsak magyarországi, hanem Európa más országaiba szakadt magyar népművészek alkotásai is megtekinthetők itt Középgyimesloktól, a gyimesbükki kantárostól a dévai csángókon át Kolozsvárig és Lakitelekig, illetve Baranya megyéig.

Talán a legérdekesebbek azok az óriási strucctojások, amelyekbe a gazdag képzeletű alkotók magyar nemzeti himnuszunk dallamának hangjegyeit és Kölcsey Ferenc versét lyukasztották bele.

A sok szemet gyönyörködtető darab kedvet ébreszt a nézőkben arra, hogy maguk is fessenek tojásokat. Ezt a vágyat elégíti ki az odakészített papír és rajzeszköz. Elsősorban a gyermekek örülnek ezeknek, és mindig akad közülük olyan, aki örömmel örökíti meg a látott szép tojásokat, így is biztosítva ennek a művészetnek, nemzeti kincsünk- nek a továbbélését.

A zengővárkonyiak mindnyájunknak példát adnak a hagyományok ápolásában, nemzeti értékeink megbecsülésében és megőrzésében.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::