Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 19
- Jogi esetek
e-világ
Hozzászólás a cikkhez
Jogi esetek
Néhány éve megváltoztattak egy szociális törvényt, és az édesanyák a korábbihoz képest más formában kapnak gyermeknevelési támogatást. Nemrégiben azonban néhány szemfüles fiatalasszony észrevette, hogy a törvény módosításával párhozamosan elfelejtették törölni a korábbi támogatási formát. Így az jog szerint továbbra is érvényben van, azaz jár. Nosza, próbapert indítottak, s lám, meg is nyerték.
Futótûzként terjedt az országban a hír, hogy most meg lehet fejni egy kicsit az „állam bácsit”. Természetesen csak azoknak, akik eléggé rámenõsek, és utánajárnak, hogy milyen úton-módon igényelhetõ visszamenõlegesen ama bizonyos járandóság.
Elgondolkodtam. Érdekes dolog ez a jog. A magam egyszerû fejével úgy hinném, hogy valami vagy jár, vagy nem. Ha jár, akkor adják oda mindenkinek, akit illet. Hiszen mindenkinek, aki valaha is gyereket szült, annyi ûrlapot és nyomtatványt kellett már kitöltenie, hogy minden bizonnyal jó néhány nyilvántartásban fellelhetõ az összes személyes adata – nehezen hihetõ tehát, hogy ezek hiánya akadályozná a megvalósítást.
Ha pedig nem jár, akkor meg mondja ki egy fõjogász, hogy a törvény módosításakor a döntéshozók nyilvánvaló szándéka volt a régi helyébe egy új támogatási formát állítani, s pusztán technikai hiba, hogy a szövegbõl akkor elfelejtették törölni az elõzõt. Ám hogy a jog egy újfajta „ököljoggá” változzék át, vagyis eredeti rendeltetésével éppen ellentétben a mindenkori „erõsek” akaratérvényesítésének törvényesítését szolgálja, azt nagyon veszélyesnek tartanám.
Hasonló gondolataim támadnak olyankor is, amikor a méregdrágán megvásárolt mûsoros videokazetták vagy DVD-filmek elsõ 5-10 percében a saját pénzemen vagyok kénytelen a forgalmazó cég reklámjait nézni. Minekutána ráadásul egy szigorú szöveggel – újabban drámai zenével aláfestett, vérfagyasztóan hiteles animációval – még meg is fenyegetnek, hogy ha másolatot merészelek készíteni a tulajdonomat képezõ anyagról, vagy nyilvános helyen merészelem azt bárkinek is megmutatni (például az egyházi intézmények is nyilvános helynek számítanak!), akkor többéves börtönbüntetésre számíthatok.
Megtörténhet, hogy egy valóságshow-ra jelentkezõ „játékosokkal” olyan szerzõdést kötnek, amely szerint gyakorlatilag az elidegeníthetetlen emberi méltóságukról mondanak le az erre vállalkozók.
Megtörténhet, hogy a reklámban kedvezõ ajánlattal kecsegtetnek, s csupán a vásárláskor derül ki, hogy az olvashatatlanul apró betûs záradék értelmében csak az eladó jár jól.
Megtörténhet, hogy aki otthonában számítógépet használ, arról egyszer csak kiderül, hogy mégsem minden programja jogtiszta.
Valójában a jog segítségével sikerült elérni a szerzõdés elõtti, úgynevezett „eredeti” állapotot, ami eddig csak a filozófusok agyszüleményeként vált ismeretessé. Azaz mindenki támadható. Eszerint csak az nem jár jól, aki nem perel, vagy legalábbis nem fenyeget perrel másokat. Aki egyszerûen csak a munkáját szeretné végezni, és nincs ideje apró betûs záradékokat olvasni, fõként ilyeneket kreálni.
Van azért valami vigasztaló is a mai átalakuló világban: akadnak új héroszok, akik fütyülnek az egész jogrendszerre. Õk visszatérnek a természeti állapothoz, a tényleges ököljoghoz: az erõsebb igazához.
„Hiába, na! A történelem Urának bölcsessége, hogy egyik toportyánnal veri agyon a másikat, mint Toldi Miklós!” – gondolja naivan a nyápic városi intellektuel. Csakhogy nagyon téved: az ököljog hõseit ugyanis nagyon jó ügyvédek védik. Te pedig, aki azt hiszed, hogy a huszonegyedik század agyonadminisztrált világa legalább arra jó, hogy biztonságban élhess, jobban teszed, ha véded magad – vagy „magasabb” helyen keresel menedéket.
Bartha István
::Nyomtatható változat::
|