Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2003
- 19
- A régi elmúlt, és íme: új jött létre
A vasárnap igéje
Húsvét ünnepe után 3. vasárnap (Jubilate)
Hozzászólás a cikkhez
A régi elmúlt, és íme: új jött létre
Mk 2,18–22
Az erre a vasárnapra kijelölt ige két témát vet fel. Az egyik a böjt kérdése. Ha Keresztelõ János és a farizeusok tanítványai böjtölnek, miért nem tesznek így Jézus tanítványai is? A másik pedig Jézus két hasonlata: a régi ruhán az új folt csak kárt tesz, ugyanúgy a régi tömlõt is szétrepeszti az újbor.
A böjt kérdése bennünket nemigen foglalkoztat. A böjt mára magánügy lett: mindenki belátása és lelkiismerete szerint tartja meg vagy hagyja el. Jézus a kérdésre adott válaszában arra irányítja figyelmünket, hogy az õ jelenlétében minden más értelmet nyer. Vele új korszak kezdõdött. Régen azért böjtöltek, hogy a haragvó Istent kiengeszteljék, vagy hogy jobban megfeleljenek a vallásos követelményeknek, és így biztosítsák mennybe jutásukat. Jézus jelenlé-tében mindez értelmetlenné válik. Mert nem mi tesszük magunkat alkalmassá Isten országára, hanem egyedül – a Jézus kereszthalálából és feltámadásából eredõ – ingyen kegyelembõl nyerünk üdvösséget. Nincs olyan önsanyargatás, önmegtartóztatás és bármiféle vallásos cselekedet, amely méltóvá tenne minket erre. Ezt fejezik ki Jézus szavai: „Böjtölhetnek-e a lakodalmasok, amíg velük van a võlegény?” Jézus pedig velünk van, mert feltámadt, és közösségben él velünk. Így ígérte: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Jézus hasonlata is ezt erõsíti meg: régi anyagot új folttal toldozni értelmetlen, mert a régit ezzel nem menthetjük meg. Úgyszintén értelmetlen újbort régi tömlõbe tölteni, mert mind a kettõ tönkremegy. Az újhoz új való! A Jézus által nyitott új korszakhoz új gondolkodásmód és új magatartásforma illik. Aki kegyelembõl él, nem õrizgetheti titkon régi bûneit. Aki Jézusra bízta életét, nem gyötörheti magát aggodalmaskodással. A „Mit együnk, mit igyunk?” – mai megfogalmazásban: „Mi lesz velünk?” – az óember kérdése. Aki Jézussal él, nem adhatja fejét búsulásnak, nem tudhatja magát reménytelen helyzetben, nem keseredhet el sorsa miatt: Jézus jelenlétébõl fakadó reménysége erõsebb a külsõ körülmények szorításánál.
A depresszió korunk népbetegsége. A fõvárosiak naponta láthatják, amikor a metró mozgólépcsõjén utaznak, hogy a velük szembe jövõk milyen lelkiállapotban vannak. Egy perc alatt száz arc. Feszültek, idegesek, lehangoltak, zavartak, magukban beszélõk, gesztikulálók, cinikusak. Betegek. Lelki betegek. Pedig nem kellene ennek így lennie, hiszen Jézus eljött, az élõ Jézus itt él közöttünk! E lelki betegek nagy része találkozott is a kegyelemmel, de az új folt a régi ruhát szétszakította: az evangélium nem segített rajtuk, mert a régi rongyot le kellett volna vetniük. Új életet kellett volna kezdeniük teljes ráhagyatkozással. A gyógyulás útja csak ez lehet.
Hitünk erõsítésére Urunk csodálatos segítséget ad az úrvacsorában! Akinek kevés Jézus ígérete, hogy vele marad, az itt látható jelét kapja jelenlétének: a kenyérben és borban õt magát tapinthatja, ízlelheti. A Võlegény meghív asztalához, a lakodalmas asztalhoz, hogy vendégei legyünk – örvendezõ vendégei. Meg kell szabadulnunk káros örökségünktõl: el kell hagynunk az elmúlt két század szokását, a szomorú arccal való úrvacsorázást, hiszen „böjtölhetnek-e a lakodalmasok, amíg velük a võlegény?”
És itt kapcsolódhatunk a vasárnap jellegét adó kezdõ zsoltárhoz, a „Jubilaté”-hoz: „Örvendezz Istennek, egész föld, énekeljétek neve dicsõségét!” Legyünk örvendezõ keresztények, hiszen Jézussal valami egészen más jött el, mint amiben eddig éltünk. A világ is keresi az örömöt. Be happy! – hangzik a felszólítás. De mi van mögötte? Jókedv. A gúnyolódó televíziós mûsor derût csihol, ám milyet? És mit ad az örömöket ígérõ reklám? Vágyakozást valami után, ami ha megvan, már nem is érdekes. Rájövünk, hogy tulajdonképpen nincs rá szükségünk. Mit jelent az olyan öröm, amely másokat tesz tönkre, a máséból oszt: neked gazdagságot, a másiknak nyomort? Vagy mit ér, ami csak a plakáton szép, de a valóságban mélységes nyomorúságot rejt? És milyen öröm a másoknak halált jelentõ gyõzelem öröme?!
Jézus valami egészen mást hozott. Ezt az egészen mást kínálja fel a mai igében, hogy életünkben az öröm, a felszabadultság, a kegyelem másról szóljon, mint amit eddig jelentett. Tiszta, igaz örömöt hozott, amely életet újít, bizodalmat ébreszt a holnapra és reménységet az örök életre. Ha elfogadod, õszinte lesz a válaszod: Jubilate! Igen, örvendezek, Uram, mert velem vagy, és én a tied vagyok.
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük, hogy nem hagysz minket magunkra, hanem jelen vagy igédben, szentségedben, és így miénk lehet már itt az új élet öröme, és mienk lehet az örök élet teljes boldogsága is a mi mennyei Atyánk asztalánál. Ámen.
Trajtler Gábor
::Nyomtatható változat::
|