A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe után 18. vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

A Hegyi beszéd jézusi törvényértelmezése a zsidóknak botrány, a pogányoknak ostobaság – a keresztényeknek pedig kötelező!

„Hallottátok, hogy megmondatott...” Jézus a mózesi törvényen nevelkedett zsidókat szólítja meg, akik azt vallották, hogy a törvény azt az erkölcsi rendet fejezi ki, amely – Isten akaratából – a teremtett világot fenntartja. Ez a rend a szigorú kölcsönösség elvén alapul. A sérelmet ezért mindig hasonló tettel kell megtorolni, hogy a mérleg újra egyensúlyba kerüljön: „Szemet szemért, fogat fogért!” A törvénytisztelő zsidóság Jézusnak az ellenség egyoldalú szeretetét követelő szavát a mózesi törvény megszegésére való felbujtásnak, botránynak és istenkáromlásnak minősíti.

A pogány bölcselet nem az erkölcs, hanem a hasznosság elve felől közelítette meg a kérdést. Ostoba ember, kötözni való bolond, aki jót tesz azzal is, akitől viszonzásul csak rosszat várhat. Ostoba, aki az ellene irányuló támadást nem próbálja kivédeni, hanem másik arcát is odatartja. Ostoba, aki még ráadást is ad kifosztójának. Ostoba, aki a jogtalan kényszernek nem áll ellen, hanem önként még többet is teljesít. Ostoba, mert csakhamar semmije sem marad, koldusbotra jut, és válságba sodródik az élete. Éppen ezért – a pogányok megítélése szerint – a Hegyi beszéd életidegen, a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Aki mégis megkísérli, az vagy naiv, vagy megszállott rajongó, de mindenképpen ostoba ember.

Jézus ezzel szemben tökéletesnek mondja azokat, akik a Hegyi beszéd értékrendjét elfogadják és megvalósítják. Jézus nem ért egyet a rabbik felfogásával: szerinte Isten a világot nem a mózesi törvény kölcsönösséget feltételező rendjére alapozta, hanem a szeretet kölcsönösség hiányában is érvényes, egyoldalú rendjére. Mert aki attól teszi függővé a maga indulatát és cselekedetét, hogy mit érez iránta, és milyen lépést tesz vele szemben a másik, az függ a másiktól, tehát nem tökéletes. Jézus éppen abban látja Isten tökéletességét, hogy mindenki felé egyforma szeretettel teszi meg azt, ami tőle telik: a gonoszokra – akik gyűlölik őt – éppúgy felhozza reggelente a napot, mint a jókra, akik szeretik. Hasonló egyoldalúsággal ad esőt nemcsak az igazaknak, hanem a hamisaknak is. Isten mindenek iránti szeretetének oka önmagában van. Isten éppen ezért nem tud nem szeretni. Akkor is szeret, ha elmarad a viszonzás.

Jézus azt akarja, hogy követői is ilyen „öntörvényűek” legyenek: szeretetük ne függjön rajtuk kívül álló tényezőtől. Szeretetük oka a szívükben legyen, és akkor is tudjanak szeretni – sőt csak szeretni tudjanak –, amikor a viszonzás elmarad. Istenhez hasonlóan a viszonzás reményével tudjanak szeretni a viszonzás hiányában is. Más szóval: tudjanak jót várni még attól is, aki eddig csak rosszat tett velük, és józan ésszel semmi esélye, hogy megváltozzék. Jézus mértékével csak akkor lehetsz hiteles keresztény, ha nem törődsz vele, hogy egyesek megbotránkoznak, mások pedig bolondnak tartanak, amiért nem adod fel a reményt, hogy – egyoldalú szereteted jeleit látva – egyszer csak ellenséged szívében is kialszik a gyűlölet, és viszontszeretettel fordul feléd.

Végül nem feledhetjük, hogy Jézus a Hegyi beszédnek a mózesi törvényt „botrányosan” és „ostobán” meghaladó értékrendjét maradéktalanul betöltötte. Útja a tanítás hegyéről így vezetett a Golgota hegye felé. Amikor nagypénteken odatartotta mindkét arcát az ütlegeknek, és engedte, hogy nemcsak felső-, de alsóruháitól is megfosszák, majd amikor haláltusája közben bíráiért, kínzóiért és hóhéraiért imádkozott, akkor a Hegyi beszéd botrányát és ostobaságát örökre eggyé tette a kereszt botrányával és ostobaságával. A hívők azonban – miként Pál apostol tanúsítja – az erkölcs botránkozásán és az értelem tiltakozásán túllépve, a keresztben Isten erejét tapasztalják meg. Azt az erőt, amely a Hegyi beszéd egyébként teljesíthetetlen követelményrendszerének megvalósítására egyedül képessé tehet. Ha hiszel, akkor Mózes holt betűkkel írt törvénye helyett Isten szívedben munkálkodó szeretete lesz élő törvényeddé, amely – viszonzás hiányában is – meghatározza embertársaidhoz való viszonyodat.

Imádkozzunk!

Mindenható Isten! Te Jézus Krisztusban nemcsak a szeretet parancsát adtad nekünk, hanem a tökéletes szeretet példáját is. Kérünk, tölts be minket Lelkeddel, hogy parancsait megtartva, mindenkor megmaradjunk Üdvözítőnk szeretetében, és egymás iránti szeretetünkből a világ is felismerje, hogy Urunk tanítványai vagyunk. Ámen.

Véghelyi Antal

::Nyomtatható változat::