Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A mintegy 150 lakosú Edve a Győr-Soproni Egyházmegye déli csücskében található. A statisztikák szerint ebben a kis községben ma mindössze 28 lutheránus él. A beledi egyházközség szórványához tartozó edvi gyülekezet tagjai október 12-én templomuk felszentelésének 10. évfordulóját ünnepelték. E jeles eseményen a megjelent vendégek száma bizony többszöröse volt a vendéglátókénak…

A falu méretével arányos nagyságú templomban nem fért el az ünneplő gyülekezet. Sokan a kapu előtt állva hallgatták az istentiszteleten elhangzottakat. A liturgiában Ittzés János püspök mellett Jankovits Béla esperes, dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanár, Szabóné Nyitrai Márta marcalgergelyi segédlelkész, valamint Bence Imre budavári és Béres László beledi lelkészek szolgáltak, akik – valamilyen módon – mindannyian kötődtek ehhez a kis gyülekezethez.

Igehirdetésében Ittzés püspök – Lk 12,32 alapján – Jézus vigasztalásáról szólt. Mint elmondta, aggodalmaskodó nép vagyunk. Bár gyakran valóban van okunk az aggódásra, soha ne feledjük el: Isten számon tart bennünket. Ő megtart, megvéd, és hitet ad. Az edvei kicsiny nyájnak sincs oka a félelemre, hiszen – bár az egyház sokszor hatalmasnak látszott a történelem folyamán – a Krisztus-hívők mindig kisebbségben voltak. Fontos, hogy ne csak az örömünket osszuk meg egymással, hanem a „mégis örömünket” is – azt, amikor emberi ésszel nem lenne okunk rá, de Istenben reménykedve mégis örömre talál a szívünk.

Az istentiszteletet díszközgyűlés követte, amelyet Buthi Ernő Gyula felügyelő vezetett. Elsőként a falu hittanos gyermekei – Percze Ábel és Bence – kaptak szót, akiktől megtudhattuk a helyi evangélikusság történetét.

Már a római korban is létezett a község, amely a 15. században az Edvy család birtoka lett. A reformáció után e család elsőként vált Luther tanainak követőjévé. A falu szülöttjét, Edvy Illés Gergelyt az ellen- reformáció idején gályarabságra ítélték. A neves malomsoki lelkész a tengerhez vezető úton halt meg 1675-ben. Az evangélikusok 1873-ban iskolát és tanítói lakást építettek, amelyet a pártállam idején államosítottak. A romos állapotban lévő iskolaépületet 1991-ben kapta vissza az egyházközség. A gyülekezet akkor úgy határozott, hogy lebontja, és az 1906-ban épült toronylábhoz hozzáépíti az új templomot, amely végül 1993-ban készült el.

A közgyűlésen – többek között – szót kért dr. Fabiny Tiborné, aki itt kezdte pedagógusi szolgálatát; Keveháziné Czégényi Klára, aki teológiát végzett hitoktatóként és kántorként szolgált egykor Beleden és fíliáiban; valamint Bencéné Szabó Márta, a gyülekezet egykori lelkésze is. Mindannyian kiemelték, hogy otthonra leltek ebben a családias kis közösségben. Szekeres Elemér nyugalmazott lelkész a falu szülötteként levélben köszöntötte a gyülekezetet. Béres László, a beledi és edvi egyházközség pásztora elmondta, hogy az utóbbi évtizedekben az itt élők nagy része elköltözött a faluból, ám közülük sokan hazajöttek erre az ünnepségre. Az egyházmegye és a Gustav Adolf Segélyszervezet támogatása révén 100 000 forintot kaptak, melynek segítségével a templom külsejét és belső terét kifestették az évfordulóra.

A meghitt alkalom végén Ittzés János püspök kért szót. Beszédében szomorúan konstatálta, hogy a diktatúra lezárult ugyan, de a kisközösségek rombolása nem ért véget. Sajnálatos tény, hogy a falvakból fogyó evangélikusság nem tud gyökeret verni városi gyülekezeteinkben. Mégis áldás származhat a csekély létszámból is: ahol kevesen vannak, ott talán jobban tudnak figyelni egymásra a testvérek. Kívánjuk, hogy ezt nap mint nap megtapasztalhassák az edvei gyülekezet hívei is.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Beledi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::