Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ismeretes a mondás: jobb adni, mint kapni. Azok a fiatalok, akik a gyenesdiási Kapernaumban augusztus 1. és 7. között részt vettek az ifjúsági csoportvezetők részére szervezett táborban, egy egész héten át azt gyakorolták, hogyan adhatnának minél többet a saját ifis csoportjuknak.

Ma az evangélikus egyházban különösen fontosnak tartjuk az ifjúsági munka szerepét, hiszen egyre többet hallunk kallódó, alkoholhoz vagy droghoz menekülő, életük értelmét és szeretetet nem találó, az evangélium örömhírét nem ismerő fiatalokról.

Egyházunkban számos nagyvárosban jól működő ifjúsági csoportok tevékenykednek; ezekben átlagosan húsz-harminc fiatal találhat közösségre, lelki otthonra. Kisebb városokban átlagosan tíz fővel működnek ifik. Viszont a szórványhelyzetben levő gyülekezetek fiataljai jó, ha havonta egyszer össze tudnak jönni. Ahhoz, hogy ez a helyzet valamit is javuljon, azaz több fiatalt tudjon megszólítani egy lelkész, vagy változatosabb, színesebb ifjúsági alkalmakat tudjon szervezni, többek között munkatársakra, segítőkre, ifjúsági csoportvezetőkre, aktív, ötletgazdag fiatalokra lenne szükség.

Ezért szerveződött meg ez a tábor. Tizenhárom, az ország minden részéből érkezett fiatal töltötte együtt a hetet: Pilis, Budapest, Nyáregyháza, Gyón-Dabas, Nemescsó, Váralja és Mohács képviseltette magát, és határainkon túlról is érkezett egy résztvevő.

Csoportunk az érkezés estéjén – a játékos ismerkedésnek köszönhetően – hamar összerázódott, így a következő napok lelkes együttműködésben teltek. Heti programunk a mai fiatalok korosztályi sajátságainak tanulmányozásával kezdődött. Többféle szempontból is megvizsgáltuk, mi a jellemző a mai tinédzserekre. Majd tisztáztuk, hogy miért is vállaljuk a velük való „foglalkozást” az ifjúsági órákon, mi a célunk azzal, hogy csoportvezetők vagyunk vagy leszünk. Meghatároztuk az ifjúsági munka feladatát is. Így minden résztvevőben kialakult a tábor elején az, hogy mit miért, kiért teszünk.

A hét többi napjának főtémái és előadói az alábbiak voltak: csoportpedagógia (Balog Eszter), kommunikáció a csoportban (Bátovszky János), bibliodráma (Schaller Bernadett), játékpedagógia (Balog Eszter), szervezési kérdések (Bátovszky János), lelki alkalmak szervezése az ifjúsági órán (Szeverényi János).

A hét igazán kedves alkalma volt az a reggeli és esti áhítat, amelyet maguk a csoporttagok tartottak meg a magukkal hozott és a tanult ismeretek alapján.

A záróesten rendezett „Ki mit tud?” vetélkedőn rejtett tehetségeink is megmutatkozhattak.

Az együtt töltött napokat a szabadtéri és egyéb közösségi játékok vidámították. Bátovszky János és Baczkó Máté vetélkedői mindannyiunkat magukkal ragadtak.

Összességében azt mondhatom, hogy a tábor jól sikerült. Ezt valójában persze az fogja igazolni, ha az idei résztvevők munkához látnak az ifijükben, és jövőre még többen jövünk össze.

Balog Eszter

::Nyomtatható változat::