Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Közösségünk, a Lutheránus Megújulás idén harmadik alkalommal szervezett evangélizációt a Művészetek Völgyében. Arra vágytunk, hogy minél több ember megismerje az evangéliumot, és megtapasztalja Krisztus követésének csodálatos szabadságát.

Ez évben új szolgálati területünk a filmvetítéssel egybekötött beszélgetések sorozata volt, amelyet a Kis Eperfa pincében tartottunk. Részletet vetítettünk a Tűzszekerek című filmből, volt szó Ugandáról, a Keresztről. Az Albert Schweitzerről szóló rövidfilmnek olyan sikere volt, hogy kétszer meg kellett ismételni. Alkalmainkra tíz-húsz „völgylakó” tért be, amely éppen megfelelő létszám egy jó beszélgetéshez. Gyakran éppen azok maradtak legtovább nálunk, akik a legtávolabb álltak a kereszténységtől. Például egy tudatosan ateista fiú kimondta, hogy ő is vágyik az újjászületésre. S még szívesen beszélgetett volna tovább, ha barátja nem sürgeti. Reméljük, hogy amit az Úr elkezdett benne és többi beszélgetőtársunkban ott a pincében, azt be is fejezi.

Idén is mindennap volt istentisztelet a kapolcsi evangélikus templomban, amelyen meghívott igehirdetők szolgáltak. A prédikációk gerincét „Arábia vándorai”, azaz a pusztai vándorlás egyes állomásai adták, hiszen a Kapolcsra érkező fiatalok élete is nagy vándorlás, gyakran kerülőutakkal. Nem megtérni, nem Jézusról hallani, nem a kereszt titkáról beszélgetni jönnek ide, Isten mégis – még itt is – megszólítja és szeretetével átöleli őket, valami egészen újat kezd az életükben. Az istentiszteletek után mindig lehetőséget adtunk az érdeklődőknek további beszélgetésre és imádkozásra.

A kapolcsi evangélizáción kezdettől fogva együttműködünk más felekezethez tartozó testvéreinkkel. A templomi istentiszteleten szolgált többek között római katolikus pap, a pincebeli beszélgetést néha egy-egy szabadkeresztény közösség tagja vezette. A kapolcsi és a taliándörögdi templomban a Bibliagaléria hangzó kiállításai kaptak helyet: A prédikátor könyve, illetve Jézus szavai. A kapolcsi templomban előadásokat hallhattunk a jeruzsálemi szentélyről és az apokalipszisről. Nagy sikerük volt a gospelkoncerteknek, köztük Dávid Viktória énekes koncertjének is. Egy adventista alapítványtól kaptunk Bibliákat, hogy odaajándékozhassuk azoknak, akik Isten Igéjét szeretnék olvasni. Fontosnak tartjuk, hogy a Krisztusban való egységünk ne csak üres szólam, hanem megélt valóság legyen.

Szolgálatunk legfontosabb része, alapja a délelőttönkénti közösségi alkalmunk volt, melyet szálláshelyünkön, Kővágóörsön tartottunk. Mindennap vettünk úrvacsorát, hallgattunk áhítatot, együtt dicsőítettük az Urat, és kértünk tőle útmutatást és erőt a kapolcsi délutánhoz. Érezzük, hogy e nélkül nem ment volna semmi. Szükséges a töltekezés ahhoz, hogy adni tudjunk. Szükséges, hogy Isten indítson útra, amikor az ő munkájába indulunk. Emberi ötletekkel, a magunk erejéből nem vezethetünk Istenhez senkit. Viszont csodálatos megtapasztalni, amikor Isten megáld egyszerű szavakat, dadogva kimondott mondatokat.

Sokféle gondolkodású emberrel találkoztunk. Isten mindannyiukat hívja a vele való közösségre. Ha velük akarunk beszélni, el kell hagynunk az egyházias kifejezéseket, és olyan nyelven kell szólnunk, amelyet mindnyájan megértünk. Ezt tette Albert Schweitzer is Afrikában. Van még mit tanulnunk.

Köszönjük mindazoknak az imádságát, munkáját, akik segítették szolgálatunkat. Köszönjük továbbá a Nyugati Egyházkerület és a Missziói Osztály anyagi támogatását, valamint a Kékkúti Ásványvíz Rt. és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségét.

Erdélyi Kata

::Nyomtatható változat::