Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Az erdélyi származású író, újságíró, lapszerkesztő, Benedek Elek 1859. szeptember 30-án született Kisbaconban. A székelyudvarhelyi református kollégiumban érettségizett, majd a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult. Pályája népköltészeti gyűjtéssel indult. Első jelentős könyve népmese-feldolgozások gyűjteménye volt. Ez Székely Tündérország címmel 1885-ben jelent meg.

Később nemcsak gyűjtötte, hanem ő maga is írta, valamint idegen nyelvről fordította a gyermekek és felnőttek fantáziáját egyaránt megragadó történeteket.

Írói munkássága fontos alappillérének számított a szeretetre, becsületre és hazafiasságra való tanítás. Ezt ő maga így fogalmazta meg 1896 szeptemberében, az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág utószavában:

„(…) Mire vállalkoztam én valóképpen? Erre: Megőrizvén a mesék s mondák igaz népi karakterét, irodalmi köntöst adni rájok. Hogy bátorsággal léphessék át minden magyar ház küszöbét; hogy a honfoglalás ezeredik esztendejében átadjam a magyar nemzetnek a magyar nép ezerévi meseköltését; átadjam oly formában, hogy azt öregek, ifjak lelki haszonnal s gyönyörűséggel olvashassák; hogy a magyar népmese segítségére legyen az iskolai oktatásnak s kedves, szívesen látott barátja a gyermekes házaknak.

Itt a könyv: ítéljetek, teljesítettem-e, amire vállalkoztam. Higgyétek el nekem, hogy Istentől nyert tehetségem legjavát szenteltem e könyvnek. Nem hiszem, hogy aki e könyvet végigolvasta, ki ne érezze szívemnek nagy szeretetét a magyar nép iránt, az édes anyaföld népe iránt, melynek véréből való vér vagyok én is. Ez a szeretet vezette tollamat, ez adott erőt, újra meg újra, lankadó kezemnek…”

A székely mesemondó 1929. augusztus 17-én fejezte be földi mesemondását.

B. Zs.

::Nyomtatható változat::