Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A közigazgatásilag Győrhöz tartozó Ménfőcsanakon már az 1700-as években éltek evangélikusok. 1850-ben iskolát és tanítólakást építettek, 1959-ben pedig templomot emeltek. A parókiaépítés azonban akkoriban elmaradt. A gyülekezet régi álma valósult meg október 23-án, amikor Ittzés János püspök felszentelte a régi tanítólakás helyén épített gyülekezeti ifjúsági házat és parókiát. A Győrújbaráttól elszakadni kívánó, nyolcszáz fős társgyülekezeti rész ezzel megtette az első lépést az önállósulás útján…

Az egyházkerület vezetője Mt 11,25–30 alapján tartott igehirdetésében is utalt rá, hogy nagyon régi terve valósult meg a gyülekezetnek.

Az isteni és az emberi értékek látszólag ellentmondanak egymásnak ebben a világban. Igéjével Jézus porba taszítja az emberi gőgöt, mert így az ember önistenítővé lesz. Ő nem a butaságot dicséri, hanem az Istenre hagyatkozó alázatot hirdeti.

A nemzeti ünnepnapon tartott hálaadáson elhangzott az is, hogy a biztos jövőnek csak áldozatokkal lehet megvetni az alapjait. Ittzés püspök végül utalt rá, hogy Jézus nem a testileg megfáradtakat hívja, hanem azokat, akik a hamis istenkeresésbe fáradtak bele. Jövőnk tervezésénél ott kell, hogy legyen a szolgálat gazdája és a testvérek, akikkel öröm az Isten országa ügyében munkálkodni – zárta gondolatait a főpásztor.

Az istentisztelet utáni ünnepi közgyűlésen Tóth Péter felügyelő a cikk bevezetőjében olvasható gondolatok után ismertette az építkezés menetét. Álmuk akkor látszott megvalósíthatónak, amikor a gyülekezet egykori tagja – özvegy Németh Mihályné – hat és fél millió forintot érő örökséget hagyott az egyházközségre, kizárólag a parókiaépítés céljára. Ez adta az indulást a több mint huszonötmillió forintos beruházáshoz. A Széchenyi Terv pályázatán nyolcmillió forintot nyertek, amelyet az önkormányzat és az egyházmegye is támogatott, összesen egymillió forinttal. A hiányzó tízmilliót gyűjtésből, adományokból sikerült fedezniük.

A köszöntők sorában Szabó György egyházmegyei felügyelő, a győrújbaráti társegyházközség tagja utalt arra, hogy náluk nemrégiben újították fel a parókiát, ők anyagilag most ezért nem tudták támogatni a ménfőcsanaki vállakozást.

A gyülekezetek lelkésze, Hanvay László számára nehéz volt megszólalni a köszöntők sorában, hiszen ez az ünnepség ménfőcsanaki szolgálatának végét is jelentette. A búcsúzó lelkész Sámuel próféta intelmeit olvasta fel, majd hozzátette, hogy nem lehet eltörölni az elmúlt másfél évtizedet. A testvéri közösséget, a baráti beszélgetéseket, az együtt töltött órákat…

Végezetül Ittzés János püspök azt kérte, hogy a ménfőcsanakiak ne kapkodva, hanem bölcsen tervezzék a jövőt. Ugyan a külső keret, a ház elkészült, de a belső, felelős építkezés még hátravan. Önállósulási szándékuk egyházi törvényeink szerint történő végrehajtása azt jelenti, hogy az nem történhet meg 2006 előtt. Kihívás előtt állnak a gyülekezetrészek; ki kell használniuk az időt, hogy valóban áldás legyen, amikor az első lelkész elkezdi szolgálatát Ménfőcsanakon.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Gy?rújbarát – Tény? – Gy?rszemere Társult Egyházközség

::Nyomtatható változat::