Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval. (Róm 12,21) Más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)

Szentháromság ünnepe után a huszonegyedik héten, a reformáció hetében az Útmutató reggeli igéi az egyház s így evangélikus keresztény hitünk egyetlen alapjáról szólnak, és arról a győzelemről, amelyet a hit harcában a rossz ellen Jézussal együtt vívhatunk ki. Egyedül Krisztus! A 487 éve elindított reformáció emléknapján Urunk Hegyi beszédében a nyolc boldogság titkát a kilencedikben árulja el. Megtudhatjuk mi is, ha mindegyiket így kezdjük el olvasni: Énmiattam „boldogok…” (Mt 5,1–12) Pál és később Luther is így olvasta: Krisztus miatt, „hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm 3,28). Luther erről az igéről így írt: „Akarod betölteni a parancsolatokat, gonosz vágyaidtól, bűnödtől akarsz megszabadulni, ahogy a törvény szorgalmazza, követeli? Íme nézd: higgy Krisztusban! Benne odaígérek minden kegyelmet, igazságot, békességet, szabadságot. Ha hiszel, úgy mindez máris a tiéd. Ha nem hiszel: elestél tőle. Mert összesítve mindent a hitben helyeztem el.” Egyedül a hit! Mi az a jó, amelyet heti igénk a győzelem kulcsának tekint a rossz elleni harcban? A képmutatás nélküli szeretet a szívben: „Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó.” (Róm 12,17) Az ünnep miatt „elmaradt” vasárnapi igékben is ezt a tanácsot kapjuk: „Ne szálljatok szembe a gonosszal” (Mt 5,38–48), illetve „erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében” (Ef 6,10–17). Ez megtörténhet, ha felöltjük Istenünk öt védekező és egy „támadó” fegyverét, az ő beszédét. Egyedül a Szentírás! Dávid tette példaértékű: nem ölte meg Sault, hanem azt mondta: „Az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.” (1Sám 26,23) Vele együtt mi is megtapasztalhatjuk ezt: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25) Az Ószövetség evangélistájának jövendölése a Messiás eljövetelében teljesedett be: „Igazságosan fog uralkodni a király.” (Ézs 32,1) „Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek” (Róm 3,22), így Luthernek is: „Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek.” S mielőttünk? Heti igénknek Jézus tökéletesen eleget tett, s a sötétség hatalmát szeretetével győzte le; „megérintve a fülét, meggyógyította” (Lk 22,51) a főpap szolgáját. Pál halála előtt így ír szeretett fiának és Jézus minden jó katonájának a szabályszerű harc előfeltételéről: „Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.” (2Tim 2,1) Egyedül a kegyelem! Íme, ezekben az igékben megtaláljuk a lutheránus (= krisztiánus) ember életének egyedüli alapját! S ezért: „Mienk a menny örökre.” (EÉ 254,4)

Garai András

::Nyomtatható változat::