Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ötszázharmincöt éve, 1469. október 27-én született Rotterdamban Erasmus Desiderius németalföldi tudós, író, az európai humanizmus kiemelkedő alakja. Egy orvos leányának és egy papnak a törvénytelen fia volt. Szülei halála után a deventeri káptalan iskolájában, egy hertogenboschi laikus vallási iskolában tanult. Hét évet töltött az Ágoston-rendben, majd Cambrai püspökének titkára lett. Ekkor írta Hat könyv a latin nyelv ékességéről című művét, melyben a skolasztika nyelvrontása ellen is szót emelt. 1495-től Párizsban teológiát tanult, itt írta közmondásgyűjteményét, melyet Európa-szerte használtak a latinoktatásban. 1499-ben Morus Tamás barátja lett Angliában. John Colet hatására Euripidészt fordított, Szent Pál és Órigenész műveit olvasta.

A keresztény harcos kézikönyvében kifejtette: a Bibliát a régi szerzők nyomán kell értelmezni, mert e tanítások alapján közvetlenül megoldhatók napi erkölcsi kérdések. 1505-ben Itáliába utazott, s látta a katonapápa, II. Gyula bolognai bevonulását. Ez után adta ki névtelen szatíráját Gyula, ki előtt bezárul a menny címmel.

Fő művét, A balgaság dicséretét Morus vendégeként írta Angliában, 1509-ben. Ez Morus Utópiájának párja, a semmittevő gazdagokat Lukianosz éles nyelvén ítéli el. Bázelben 1514-ben újra kiadta a Közmondásokat. Bírálta a népet saját céljaikért háborúba hajtó fejedelmeket és a királyokat harcra buzdító, babonákat terjesztő papokat. Az ellenszert a művelődésben látta, a jegyzetekkel ellátott Újszövetséggel és Szent Jeromos kiadásával jelezte a követendő utat.

Brabantban V. Károly tiszteletbeli tanácsosa lett, s felkérték A keresztény fejedelem neveltetése megírására. Elismerte a királyok isteni jogát, de kötelességükké tette, hogy tegyenek a nép jólétéért. Leuvenben egyetemet alapított. Az igazi teológia értelme című művében kiemelte a latin, a görög és a héber nyelv fontosságát. Szembekerült a teológusokkal, mert az Újszövetséget saját fordításában adta ki a Vulgata helyett, s kimutatta: a Szentháromság-dogma kései betoldás.

Luther jelentkezésekor megvádolták, hogy ő fordította szembe a pápasággal a reformátort, míg annak hívei szerint Luther kimondta azt, amire Erasmus csak célzott. Luther hozzá írt levelének Szent Pál-felfogása jelentősen eltér az övétől, ám Erasmus X. Leóhoz írt levelében „az evangélium igazságának zengő harsonájaként” említi Luthert. Fontosnak tartotta az egyház egységét, de elítélte a vallás üldözését. A szakadást a világ egyházi ceremóniákkal szembeni ellenszenvével, nem pedig teológiai okokkal magyarázta. VI. Adrián pápát levélben kérte, hogy engedje a két szín alatti úrvacsorát, s ne tiltsa a papok nősülését.

1524-ben a szabad akaratról írt értekezésében megvédte az ember választási jogát, s az egyházat elmarasztalta a Biblia merev értelmezéséért. Ennek nyomán írta Luther A szolgai akaratról című művét, amire Erasmus a Védekező értekezéssel válaszolt, több szerepet adva a szabad akaratnak, mint amennyit Szent Pál és Ágoston adott. A vallásbékét fontosnak tartotta volna az Európát fenyegető török miatt is. Bázelben a görög Újszövetségen és az egyházatyák műveinek kiadásán dolgozott, különböző vitákba bonyolódott; a protestánsok és a katolikusok is eretneknek mondták.

Mária magyar királynénak írta A keresztény özvegyet, ebben elismeri a nőknek a művelődéshez való jogát. Mikor Bázelben 1529-ben betiltották a katolicizmust, ő a katolikus Freiburgba költözött. Az egyház egységének helyreállítása című munkája a Melanchthon által kezdett párbeszédet támogatta. 1536. július 12-én, Bázelben halt meg.

Fábri Ferenc (MTI)

::Nyomtatható változat::