Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2)

Szentháromság ünnepe után a huszonkettedik héten az Útmutató reggeli igéi arról szólnak, hogyan éljünk ezen utolsó időkben, a Jézusban megjelent kegyelem és üdvösség korszakában.

Az egyházi esztendő utolsó három hetének fő témái: az eljövendő halál, a feltámadás, az ítélet és az örök élet. Mi még az ítélet előtt, a kegyelem alatt élünk; de hogyan? Az istentisztelet bevezető zsoltárával kérjük: „Add tudtomra, Uram, életem végét, (…) hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!” (Zsolt 39,5) Pál így válaszol: „…akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8) Luther hozzáfűzi: „Ki merne vagy tudna hát ártani nékünk?! Az ördög dühönghet, de hogy Urunk kezéből minket kitépjen, arról ugyan letehet.” Jézus nem csak a farizeusoknak mondta: „…az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,21)

Az Emberfia második eljövetele mindenki számára nyilvánvaló lesz, mint a villám fénye, mégis váratlanul ér majd sokakat. Jézus első eljövetele rejtett volt. Benne elérkezett hozzánk Isten királyi uralma, s nekünk vezérigénkben is „megadatott az Isten országának titka”. Ezért „akinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk 4,11.9) Az Emberfia második eljövetele előtt „olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta (…) nem volt, (…); de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mk 13,19.13)

Ma, Luther Márton születésének 521. évfordulóján emlékezhetünk a wormsi gyűlésen elmondott hitvallására, illetve odautazására, amelyről később így írt: „Ha annyi ördög lenne Wormsban, mint cserép a háztetőn, akkor is bemennék”, hiszen „velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” Figyelhetünk élete végére is: „Tisztelendő Atyám, a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitben hal-e meg és az ő nevében hirdetett tanítását vallja-e?” – kérdezték halálos ágyán reformátorunkat. „– Igen – felelte, s (…) szelíden, teljesen csendben, nagy türelemmel kilehelte lelkét.”

A mi hitünk egyedüli alapja „Jézus Krisztus, (aki) tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.” (Zsid 13,6.8–9) Még 487 évvel a reformáció után sem! Másnap, Márton megkeresztelésének emléknapján János apostol folytatja az időszerű figyelmeztetést: „Gyermekeim, itt az utolsó óra, amely Jézus dicsőséges visszajövetelét megelőzi; mert megjelent az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút” (1Jn 2,18.22). De aki megvallja Megváltójába vetett hitét, annak számára az üdvösség napján beteljesedik az ígéret, „amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet” (1Jn 2,25). És addig mit tegyünk még? „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” (Mt 26,41) Jézus imádkozik értünk, és mi alszunk. Ezért indokolt Urunk négyszeres felszólítása: „Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13,37) Vigyázzatok, azt kiáltják az őrállók: „Jön már a vőlegény.” (EÉ 493,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::