Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Kedves Testvérem, gondoltál már arra, hogy egy megállóban éled az életed? Észrevetted már, hogy – hol türelmesen, hol türelmetlenül – csak vársz, vársz „vágyaid villamosára”, remélve, hogy majd csak megérkezik, és tovább visz egy örömtelibb, boldogabb állomásra?

Advent van, a várakozás ideje. Csodálatos időszak – de csak ha van megérkezés!

Isten azt akarja, hogy megérkezzünk. Szomorúan nézi a sok égre tekintő, várakozó embert, akik nem veszik észre, hogy az élet halad. Szomorúan nézi a sok „lebetonozódott” embert, akik, ahelyett hogy haladnának, ahelyett, hogy vele indulnánk útra – szüntelenül csak várakoznak.

„Majd ha leérettségiztem, majd ha meglesz a diplomám, a házastársam, az autóm, a házam, az egzisztenciám, a nyugdíjam, a Kossuth-díjam…” Majd, majd, majd…

Pedig Isten ebben a mostani, adventi időszakban is arra szólít fel, hogy most! Most gyere velem, most tedd meg velem az első lépést!

Örülj az adventnek, de ne ragadj bele! Élvezd a várakozás izgalmát és meghittségét, de ne keverd össze a céllal! Tudd, hogy várakozásod nem maradhat örök várakozás. Dönteni és indulni kell! Hogy megérkezz!

Deák László

::Nyomtatható változat::