Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Az amerikai ünnepek – mint a Halloween vagy a Valentin-nap – feltartóztathatatlanul meghódítják Európát. A karácsony kezdetét előrehozó Thanksgivingtől, vagyis a hálaadás ünnepétől ez nem várható, hiszen egyértelműen nemzeti tradícióra épül. Az ünnep történetével és menetével azonban érdemes tisztában lennünk, hiszen könyvekből, filmekből, tévéműsorokból szinte naponta ránk köszön az év utolsó heteiben.

Az Egyesült Államok északkeleti tengerpartján, a mai Massachusetts állam területén, Plymouthnál 1620-ban kötött ki a Mayflower nevű hajó. Utasainak, a több mint száz puritán angol zarándoknak vallási és politikai okokból kellett elhagyniuk szülőhazájukat. A menekültként érkezett első amerikai telepesek az Újvilágban éhen pusztultak volna, ha az ottani őslakosok, az indiánok nem ismertetik meg velük az európaiak számára az újdonság erejével ható kukoricát, a narancssárga, édeskés sütőtököket és a vadon élő pulykát. Ez a három élelemfajta alkotta a felszolgált fogásokat a fehérek és rézbőrűek „közös” asztalán 1621 novemberének utolsó hetében, amikor a pilgrimek – megérkezésük után egy évvel – hálát adtak Teremtőnek sorsuk alakulásáért.

A hálaadás ünnepe vallásos szertartásból alakult ki, amellyel a puritánok a „kiválasztottságért” érzett hálájukat fejezték ki Istennek. Ez a nap az újonnan érkezettek között olyan népszerű lett, hogy a rákövetkező tíz évben is megtartották. A massachusettsi „hálaadási szokást” a diadalmas amerikai forradalom után fokozatosan az egész országban átvették.

A hálaadásnap nemzeti ünneppé tétele a 19. században egy akkoriban népszerű női magazin szerkesztőjének vált szívügyévé. Sarah Josepha Hale 1846-tól évente írt az állami vezetőknek ez ügyben. Sok idő kellett hozzá, de végül sikerrel járt, a négy évtizedes kampány meghozta gyümölcsét: sikerült hivatalosan is elismertetnie a novemberi ünnepet. 1863-ban Abraham Lincoln elnök nemzeti ünneppé nyilvánította a hálaadás napját (a proklamációt 1939-ben Franklin Delano Roosevelt elnök is megerősítette), 1941-től pedig hivatalosan november negyedik csütörtökén tartják ezt az ünnepet.

A pulykanapnak is nevezett hálaadás az Egyesült Államokban legalább olyan szent és kötelező minden család számára, mint az öreg kontinensen a karácsony. A háziasszony pulykát süt, s az ünnepi csemegét az Egyesült Államok tagállamaiba szétszóródott családtagok együtt, a szülőház étkezőasztalánál költik el. Ha máskor nem is találkoznak egész évben, hálaadásra visszalátogat a szülői fészekbe, aki csak teheti.

Az egész Egyesült Államok egyetlen forgalmi dugó ilyenkor: több mint ötvenmillióan kelnek útra, a statisztikai átlag szerint legalább nyolcvan kilométert utazva, hogy aztán szeretteik körében szertelen lakmározással, önfeledt családi tereferével, tévézéssel és iszogatással töltsék a hosszú hétvégét.

Milyen ünnep is a Thanksgiving? Nem hazafias – noha megtartását 1941-ben törvényerőre emelte a washingtoni kongresszus –, nem is vallási, és nem is faji, felekezeti vagy etnikai alapon szerveződő. Inkább össznépi, hamisítatlanul amerikai rituálé, egy több évszázados hagyomány ápolása és folytatása, egyszersmind pedig a karácsonyi bevásárlások kezdete is. Olyannyira, hogy az Egyesült Államokban rekordforgalmat bonyolítanak le ilyenkor a telefonszolgáltatók. A hálaadás csütörtökét megelőző nap az utazási statisztikák legforgalmasabb napja USA-szerte, az ünnepi víkendet lezáró vasárnap pedig, amikor mindenki visszaigyekszik oda, ahonnan jött, az év második legforgalmasabb huszonnégy órája.

A hálaadás ünnepe étrendjét tekintve is változást jelent a hamburgerre hangolt nemzedékek életében. A terített asztalra kerülő vacsora ugyanis szinte semmiben sem különbözik attól, amelyet csaknem négyszáz esztendeje az indiánok megosztottak az angol zarándokokkal: sült pulyka pirosáfonya-mártással, édességként pedig egy amerikai „ínyencség”: a napokig tartó töktorta vagy tökpite. Az első fogás a leves: tradicionális sütőtök- vagy kagylókrémleves. Hagyománnyá vált az is, hogy a hálaadás napján a hajléktalanoktól az elnökig mindenki töltött pulykát eszik. (A békés ünnepen a háborúzókról sem feledkeznek meg: a külföldön állomásozó amerikai katonáknak, bárhol legyenek is ezen a napon, a Pentagon ugyancsak pulykát szállít.)

Az étkezés után általában még órákon át az asztalnál marad a társaság; esetleg visszamegy mindenki a nappaliba, hogy beszélgessenek. A kisebb településeken a csütörtöki, meghatott családi este után két-három napos bálokat, mulatságokat tartanak. A nagyvárosokban a Thanksgiving a parádék napja is. A leghíresebb közülük a Macy�s Parade, amelyet hetvenöt éve a Macy áruházlánc rendez meg New Yorkban.

A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy a hálaadás napját nem csak az Egyesült Államokban tarják meg: Kanadában október második hétfőjén ünneplik 1879 óta. Hálaadás néven ünnepelnek többek közt Japánban, Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken, Laoszban és Puerto Rico szigetén is.

Juhani Nagy János

::Nyomtatható változat::