Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

A százesztendős Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteletére rendeztek ünnepi ülést december 1-jén a Magyar Tudományos Akadémián. A Mádl Ferenc köztársasági elnök fővédnökségével zajlott esemény az evangélikus Reményik Sándor Az ige, illetőleg Ábrányi Emil Szép könyörgés című versével kezdődött, majd az ELTE zenei tanszékének kórusa (a szintén evangélikus) Berzsenyi Dániel egyik, Kodály Zoltán által feldolgozott költeményét adta elő Erdős Ákos karnagy vezényletével.

Az államfő üdvözlő levelében Kölcseyt idézte – „Meleg szeretettel függj a hon nyelvén!” –, és a „Nyelvében él a nemzet!” megállapításra irányította a figyelmet. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke köszöntő szavaiban megemlékezett az MTA alapításáról; arról, hogy gróf Széchenyi István az országgyűlésen nyelvünk művelésére ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét. A titkárok Arany Jánostól kezdve a mai napig mindig központi helyen foglalkoztak a magyar nyelv ügyével – hangsúlyozta. A Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökei – Szily Kálmántól Benkő Lorándig – pedig sikeresen védelmezték anyanyelvi örökségünket. Az akadémia elnöke agykutató orvosként szólt anyanyelvünk kivételes erejéről, hajlékonyságáról. A magyar ragozó nyelv, egyetlen szóval képes összetett, bonyolult fogalmat kifejezni, ezért az agynak egyetlen pontjáról fel tudjuk idézni a szükséges gondolatot, nem kell „időigényesen”, különböző helyekről összeállítani a fogalmakat – fejtette ki.

Benkő Loránd, a Magyar Nyelvtudományi Társaság jelenlegi elnöke előadásában kitért az akadémiai társintézetek – az Erdélyi Múzeum Egyesület, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság, az Irodalomtörténeti Társaság és a többi intézmény – megalakulására. Ezek valamennyien a magyar múlt és jelen kutatására létesültek.

Ezután hazai és külföldi tudományos társaságok köszöntötték a százesztendős Magyar Nyelvtudományi Társaságot, majd a főtitkár, Kiss Jenő (a Deák téri evangélikus gyülekezet tagja) foglalta össze az elmúlt száz év történetét, amely – mint kifejtette – a fák évgyűrűihez hasonlít: a társaság magán viseli a múlt nyomait és az eltelt idő következményeit. A kezdetekről megtudhattuk, hogy bár a nyelvészek már az 1880-as évek elején tervezték a társaság megalapítását, csak 1904-ben került rá sor. Az alapítók céljai között szerepelt a nyelv tudományos kutatása és a nyelvtudomány eredményei iránti közérdeklődés felkeltése. A társaság egyik fontos feladatkörének a népnyelv búvárlatát tekintette; ekkoriban egyébként Európában általános jelenség volt a népi kultúra felé való fordulás. 1905-ben megindult A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai című kiadványsorozat, amelynek újabb és újabb kötetei hosszabb-rövidebb időközönként a mai napig is megjelennek. A társaság történetének első szakaszában az egyetlen olyan szakmai társulás volt, amely a nyelvtudományt szolgálta, és rendszeresen működött. Budapest 1944–45-ös ostromának hónapjai kivételével mindig megtartották a szokásos felolvasóüléseket. A társaság már 1905-ben megindította folyóiratát, az azóta is megjelenő Magyar Nyelvet.

A főtitkár máig ívelő történeti áttekintése után Szathmári István alelnök tartott érdekfeszítő tudományos előadást az irodalmi nyelv kutásásának egyes kérdéseiről, majd a társulati díjak kiosztásával fejeződött be az ünnepi ülésszak.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::