Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

E sorok írójának november 10. és 20. között lehetősége nyílt arra, hogy tanulmányutat tegyen Libanon fővárosában, Bejrútban. Az út célja anyaggyűjtés volt a szerző készülő doktori disszertációjához.

Mivel disszertációm témája a nemzetközi egyházi szervezetek államok közötti és csoportok közötti konfliktus- és válságkezelő szerepe, célszerűnek tűnt megismerkedni a közel-keleti válsághelyzetekkel, mégpedig egy olyan országban, ahol a biztonságpolitikai helyzet egyedülálló a világon. Ott-tartózkodásom alatt sok segítséget kaptam Magyarország libanoni nagykövetétől, Fábián Pál Jenőtől.

Libanonban sajátos szerepük van az egyházaknak. A parlament tagjainak (128 fő) az egyik fele muszlim, a másik fele keresztény. Az 1943 óta érvényben levő alkotmány szerint a mindenkori államfő maronita katolikus keresztény, a kormányfő síita muszlim, a parlament elnöke pedig szunnita muszlim. Ez egyfajta biztonságpolitikai egyensúlyt teremt az országban. A televízió minden héten közvetíti a muszlimok legfőbb vallási vezetője, illetve a keresztények elöljárója – a maronita patriarcha – által bemutatott istentiszteletet, mert az a szokás, hogy a vallási vezetők az istentisztelet utolsó öt percében elemzik és összefoglalják az elmúlt hét politikai eseményeit. A kormány a napi politikai ügyekben is kikéri az egyházi vezetők véleményét.

Utam során lehetőségem nyílt találkozni, illetve interjút készíteni több állami, katonai és egyházi vezetővel. Beszélgethettem a gazdasági miniszterrel, a katonai főügyésszel, a görög ortodox püspökkel, Georges Khoderrel, illetve a maronita katolikosszal (azaz érsekkel), I. Arammal – aki jelenleg az Egyházak Világtanácsának (EVT) az elnöke –, továbbá találkoztam a Haigaziai Örmény Protestáns Egyetem, valamint a Szent József Katolikus Egyetem rektorával is. Külön fogadott a Protestáns Egyházak Tanácsának az elnöke, Salim Sahyouni.

Az interjúk külön élményt jelentettek számomra. Az EVT elnöke felhívta a figyelmemet az egyház prófétai szerepére és arra, hogy a fókusz Krisztus, mi, lelkészek pedig az ő követei vagyunk. A nyolcvanöt éves görög ortodox püspök elmondta, hogy az egyház a Közel-Keleten csak azért tudott életben maradni, mert nem nyitott a világ felé, hanem megmaradt a maga sajátos értékrendje mellett.

A libanoni oktatási rendszerben nagy szerepük van az egyházi intézményeknek; fontos, hogy szilárd értékrendet adnak át diákjaiknak az óvodás kortól az egyetemig. Az arab világ nem ismeretlen számomra, hiszen több mint öt évet töltöttem ott tanulással. Így állíthatom: Libanon a maga erős keresztény kultúrájával egyedülálló; és tudom, hogy más arab országok, ahol keresztények élnek, példaként tekintenek rá.

Libanoni tartózkodásom alatt halt meg Jasszer Arafat, és azalatt temették is el. Sajátos volt abból az országból szemlélni az eseményeket, ahol háromszázezer palesztin menekült él.

Fischl Vilmos

::Nyomtatható változat::