Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A 2006-ban bicentenáriumát ünneplő Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség magyar, osztrák-német és szlovák gyökerű hitbeli és történelmi hagyományainak számbavételét, közreadását határozta el az évfordulóra készülődve. Az elmúlt kétszáz év nemegyszer állította próbatétel elé közösségünket. Már a Rákos menti gyülekezet megalakulását is emberi tragédiák sora kísérte. A véres stájerországi ellenreformáció nemcsak hogy Rákoskeresztúrig üldözte a lutheránus „eretnekeket”, hanem az 1752 augusztusában az Enns völgyéből kitelepítettek gyermekeit is elvette.

A Rákoskeresztúrra települtek késői utódai sem jártak jobban: 1945. január 6-án számos testvérünket szovjetunióbeli munkatáborokba hurcolták.

Gyülekezetünk az interneten keresett adatokat az ausztriai evangélikus közösségekről, amikor kiderült, hogy az 1752-es tragédia színhelyén él és működik a Stainach–Irdningi Evangélikus Egyházközség. Kétszázötvenhárom év után Rákoskeresztúrról elektronikus levélben kerestünk kapcsolatot egykori „anyagyülekezetünkkel”. A gyülekezet lelkészi munkatársa, Peter Kerschbaumer másnap válaszolt. A rákoskeresztúri közösség február 13-án emlékezett a gulágokat megjárt testvéreire, mártírjaira. Az ünnepi istentiszteleten Peter Kerschbaumer hirdette Isten igéjét.

1575–1599 között artikuláris helyeket jelöltek ki a stájer evangélikusoknak. E türelmi időszak alatt huszonegy új evangélikus templom épült. De a bigott katolikus Habsburg-uralkodók elhatározták, hogy örökös tartományaikból bármilyen eszközt alkalmazva elűzik a protestánsokat.

Az Enns-völgyieket kitelepíthették, a templomokat lerombolhatták, az evangélikus hitet azonban nem tudták kiirtani: a neuhausi templomrom mintegy húsz esztendeje – az állagmegóvás befejezése óta – nyaranta istentiszteleti helyként szolgál. A feltárt templomrom egy szegletkövét helyezték el 1954-ben a stainachi evangélikus templom alapkőletétele során.

E templom az elüldözött stájer evangélikusság emlékhelye. Amikor a templom felszentelésének ötvenedik évfordulóját ünnepelték, a leszármazottak még nem tudták, hová kerültek őseik. Nem sokkal a felszentelést követően érkezett meg hozzájuk Rákoskeresztúrról az e-mail, melyben az elüldözöttek kései utódai keresték egyik anyagyülekezetüket. „Nagy az Isten, nagy az ő kegyelme” – érkezett meg másnap Peter Kerschbaumer lelkészi munkatárs válaszlevele. Most már tudják, mi történt őseikkel.

A múlt vasárnap tartott megemlékezésen nagyon sokan könnyeikkel küzdöttek sokat szenvedett szeretteikre emlékezve. Isten különleges ajándéka volt a stainachi gyülekezet egyik pásztorának jelenléte, a stájer evangélikusság szenvedéseinek, a gyülekezet múltjának, jelenének bemutatása. Az ünnepi alkalom emlékezetes pillanata volt, amikor Peter Kerschbaumer átnyújtotta stájer testvéreink ajándékát, a stainachi templom alapító okiratának másolatát. „A mi templomunk a ti templomotok is” – hangzott a köszöntés. Gyülekezetünk ajándéka a Megláttam népem nyomorúságát… című emlékkötet volt, melynek egyik német nyelvű fejezete a stainachiak számára teljesen új adatokat tár fel a stájerországi kitelepítésekről.

Az elektronikus levél 253 év elmúltával érkezett meg a kései leszármazottakhoz. A mi templomaink az ő templomaik is – várjuk a leveleket, várjuk a folytatást.

Léránt István

Regionális hozzárendelés: Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::