Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Oktatási intézményekben szokásos nyílt napra emlékeztetett a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon által szervezett hétvége. Olyan alkalomra, amikor az érdeklődők bepillantást nyerhetnek egy intézmény életébe, és valamelyest megismerkedhetnek egymással is.

Kedves fogadtatás alapozta meg a jó hangulatot. A meghirdetett – kedvezményes – hétvégi pihenésre érkezőket mint rég nem látott, messziről érkező barátot fogadta az intézményvezető, Végh Szabolcs, így nem csoda, ha a zord hidegből belépőknek nemcsak a testét, de a szívét is jóleső melegség járta át. Megerősíthetjük, hogy a már többször is bemutatott, jelentős német egyházi segítséggel létrehozott épületegyüttes valóban parádésan szépre sikerült. Ám mit sem érne az igényes környezet az ott dolgozók lelkiismeretes munkája, mosollyal kísért kedvessége nélkül!

A péntektől vasárnapig tartó „nyaralás” alatt ki-ki kedve szerint hasznosíthatta az időt. Azt senki nem hagyta ki, hogy sétáljon, esetleg korcsolyázzon egyet a befagyott Balatonon, netán szánkóban húzza csemetéjét. A hatalmas jégmező valahogy mindenkit vonzott.

Azonban nemcsak a szabadban, de a falak között is bőven akadt lehetőség a szabad idő eltöltésére a megunhatatlan csocsótól kezdve a filmvetítéseken át a számtalan társasjáték valamelyikére összeállt alkalmi társasághoz való csatlakozásig, a forralt bor mellett folytatott beszélgetésekig vagy elmélyült eszmecserékig. Közben a gyerekek csapatba verődve – hiszen nagyobbrészt gyerekes családok jöttek – „portyáztak”, és hol itt, hol ott bukkantak fel. De volt alkalom pihenésre és befelé fordulásra is, amelyet hatékonyan segített az itt hagyományos, közös, étkezés előtti éneklés és imádkozás, valamint az értékes szombat reggeli áhítat. Azok sem döntöttek rosszul, akik vasárnap délelőtt ellátogattak a különös hangulatú – és formájú – siófoki fatemplomba.

Hamar oldódott az üdülőben az ismeretlenek között eleinte meglévő idegenkedés, az arcokra mosoly ült ki, s valami megfoghatatlan nyugalom és szeretet költözött a jókedvű társaságba. Így vált valóban nyílttá a hétvége; nyílttá egymás, az intézmény dolgozói, az egyház és természetesen az Ige iránt.

A vasárnap beköszöntő kellemes napsütés barátságosan búcsúzkodó emberek csoportjára pillanthatott, akik valamennyien hálatelt szívvel, élményekkel gazdagodva indultak elvinni a kellemes hétvége és az otthon munkatársainak jó hírét a jeges februári úton az ország különböző pontjaira.

Gyarmati Gábor

Regionális hozzárendelés: Balatonszárszói Evangélikus Leányegyház

::Nyomtatható változat::