EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

„Az utóbbi időben nagyon eltávolodtam a gyülekezeti közösségtől. Mivel köztudottan rossz a viszonyom a sógornőmmel, néhányan megszóltak azért, mert úrvacsoráztam. Pedig én nem haragszom a sógornőmre, ő kötözködik folyton velem, mert irigykedik rám. Többször próbáltam már kibékülni vele, de a beszélgetéseinkből mindig veszekedés lett. Én őszinte ember vagyok, ő viszont alakoskodik, és ügyesen félrevezet mindenkit. Nem tudom, hogy mi a megoldás, kérem, adjon tanácsot!”

Kedves Elvira! Amikor levelét kézbe vettem, nyomban figyelmeztetnem is kellett önmagamat: „Ne adj mindig igazat annak, akit elsőként meghallgattál!” Mert bizony szívem szerint ezt tenném. Pedig sokszor megtapasztaltam már, hogy amikor végighallgattam a másik felet is, nagyon hamar átkerültem a másik oldalra, hiába adtam előzőleg egyértelműen igazat az először meghallgatott panaszosnak. Nem véletlenül tartja a latin közmondás: „Audiatur et altera pars”, azaz hallgattassék meg a másik fél is. Nyilvánvaló azonban, hogy a Lelki segély rovat keretein belül ez lehetetlen. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy felkeressem a sógornőjét is, sőt az egész családot bevonjam a lelkipásztori beszélgetésbe. Ön fordult hozzám kérdésével, problémájával, ezért az Ön levele az, amiből kiindulhatok. Mégis hiszem azt, hogy ha segíteni tudok Önnek, akkor az Ön lelki gyógyulása a szűkebb és tágabb családja számára is megújulást hozhat.

Jézus Urunk gyönyörű imádságában közvetlenül a mindennapi kenyér után említi a bocsánatkérés és bocsánatadás szükségességét. Mint a testnek a kenyér, a lélek számára olyan fontos a bűnbocsánat. Mindannyian szüntelenül vétkezünk az Úr és egymás ellen. Mivé lennénk, ha bűneinkkel nem mehetnénk a keresztfához, és mivé lesz az a házasság, család, baráti kapcsolat, munkatársi vagy gyülekezeti közösség, ahonnan kivész a bocsánatkérés és a megbocsátani tudás készsége?! Bizonyára bomlani, pusztulni kezd, és rövid idő alatt teljesen tönkre is megy. Szomorú, hogy mégis olyan nehezen alázzuk meg magunkat az Úr előtt, belátva azt, hogy nincsenek érdemeink, csak bűneink… És valljuk be, hogy még nehezebben tudunk egymásnak megbocsátani. Tele vagyunk sérelmekkel és vádaskodással. Mindig a másik fél a hibás. Mentegetőzünk, hárítunk, és gőgösen úgy gondoljuk, biztosan nekünk van igazunk.

Természetesen nem vitatom, hogy kedves levélíró testvéremnek jogosak a panaszai. A sógornője sokszor megbántotta, megalázta Önt, irigységével, rosszindulatával keserítette az életét. Érthető, hogy mindez sok fájdalmat okoz az embernek, és nem is olyan egyszerű napirendre térni felette. Naponta súrlódunk, összeütközünk, óhatatlanul megbántjuk egymást. De nagyon fontos, hogy a sérelmeket ne dédelgessük magunkban, ne fojtsuk el a megbántottságot, hanem rögtön szeretettel rendezzük el egymással azt az ügyet, amely miatt tüske maradt bennünk. Nemcsak harmonikus hitéletét, de testi egészségét is kockáztatja az az ember, aki hosszú éveken át bosszúvágyat, haragot hordoz a szívében. Életveszélyes dolog keserűséget, gyűlöletet melengetni a keblünkön!

Elvira leírta, hogy többször is megpróbált békülni, de sógornője ellenségesen viszonyult hozzá. Mégis azt javaslom szeretettel: határozza el magában, hogy Ön ennek ellenére sem hajlandó az ellensége maradni, és ezt mondja is meg neki. Az imádság óriási fegyver a harag, a gyűlölet ellen is! Óemberünk bűnös hajlamai szembeállítják a hívőket, az Atya gyermekeit is egymással. De ha imádkozni kezdek azért, aki megbántott, a lelkembe tiport, akkor ott csoda történik. Nem biztos, hogy haragosom megváltozik, de az biztos, hogy én megváltozom. Az imádság közben Jézus megmagyarázhatatlan békessége betölti a bensőmet, és szeretete egyszerűen kiszorítja szívemből a keserűséget és a haragot. Minden bizonnyal hittestvérei is erre az útra akarták Önt segíteni, amikor a szemére vetették, hogy haragban van a sógornőjével, mégis nagyon szeretetlenül viselkedtek Önnel szemben. Ne távolodjon el az Úrtól és a gyülekezettől emiatt!

Olvasásra ajánlom: Mt 5–7; Mt 18,21–35; Kol 2,13–14; Ef 4,17–27, és szívből kívánom, hogy helyreálljon Önök között a béke, hogy örömük teljes legyen.

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::