Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2005
- 08
- Nem vagyok hajlandó az ellenséged maradni!
EvÉlet - Lelki segély
Hozzászólás a cikkhez
Nem vagyok hajlandó az ellenséged maradni!
„Az utóbbi idõben nagyon eltávolodtam a gyülekezeti közösségtõl. Mivel köztudottan rossz a viszonyom a sógornõmmel, néhányan megszóltak azért, mert úrvacsoráztam. Pedig én nem haragszom a sógornõmre, õ kötözködik folyton velem, mert irigykedik rám. Többször próbáltam már kibékülni vele, de a beszélgetéseinkbõl mindig veszekedés lett. Én õszinte ember vagyok, õ viszont alakoskodik, és ügyesen félrevezet mindenkit. Nem tudom, hogy mi a megoldás, kérem, adjon tanácsot!”
Kedves Elvira! Amikor levelét kézbe vettem, nyomban figyelmeztetnem is kellett önmagamat: „Ne adj mindig igazat annak, akit elsõként meghallgattál!” Mert bizony szívem szerint ezt tenném. Pedig sokszor megtapasztaltam már, hogy amikor végighallgattam a másik felet is, nagyon hamar átkerültem a másik oldalra, hiába adtam elõzõleg egyértelmûen igazat az elõször meghallgatott panaszosnak. Nem véletlenül tartja a latin közmondás: „Audiatur et altera pars”, azaz hallgattassék meg a másik fél is. Nyilvánvaló azonban, hogy a Lelki segély rovat keretein belül ez lehetetlen. Sajnos nincs lehetõségem arra, hogy felkeressem a sógornõjét is, sõt az egész családot bevonjam a lelkipásztori beszélgetésbe. Ön fordult hozzám kérdésével, problémájával, ezért az Ön levele az, amibõl kiindulhatok. Mégis hiszem azt, hogy ha segíteni tudok Önnek, akkor az Ön lelki gyógyulása a szûkebb és tágabb családja számára is megújulást hozhat.
Jézus Urunk gyönyörû imádságában közvetlenül a mindennapi kenyér után említi a bocsánatkérés és bocsánatadás szükségességét. Mint a testnek a kenyér, a lélek számára olyan fontos a bûnbocsánat. Mindannyian szüntelenül vétkezünk az Úr és egymás ellen. Mivé lennénk, ha bûneinkkel nem mehetnénk a keresztfához, és mivé lesz az a házasság, család, baráti kapcsolat, munkatársi vagy gyülekezeti közösség, ahonnan kivész a bocsánatkérés és a megbocsátani tudás készsége?! Bizonyára bomlani, pusztulni kezd, és rövid idõ alatt teljesen tönkre is megy. Szomorú, hogy mégis olyan nehezen alázzuk meg magunkat az Úr elõtt, belátva azt, hogy nincsenek érdemeink, csak bûneink… És valljuk be, hogy még nehezebben tudunk egymásnak megbocsátani. Tele vagyunk sérelmekkel és vádaskodással. Mindig a másik fél a hibás. Mentegetõzünk, hárítunk, és gõgösen úgy gondoljuk, biztosan nekünk van igazunk.
Természetesen nem vitatom, hogy kedves levélíró testvéremnek jogosak a panaszai. A sógornõje sokszor megbántotta, megalázta Önt, irigységével, rosszindulatával keserítette az életét. Érthetõ, hogy mindez sok fájdalmat okoz az embernek, és nem is olyan egyszerû napirendre térni felette. Naponta súrlódunk, összeütközünk, óhatatlanul megbántjuk egymást. De nagyon fontos, hogy a sérelmeket ne dédelgessük magunkban, ne fojtsuk el a megbántottságot, hanem rögtön szeretettel rendezzük el egymással azt az ügyet, amely miatt tüske maradt bennünk. Nemcsak harmonikus hitéletét, de testi egészségét is kockáztatja az az ember, aki hosszú éveken át bosszúvágyat, haragot hordoz a szívében. Életveszélyes dolog keserûséget, gyûlöletet melengetni a keblünkön!
Elvira leírta, hogy többször is megpróbált békülni, de sógornõje ellenségesen viszonyult hozzá. Mégis azt javaslom szeretettel: határozza el magában, hogy Ön ennek ellenére sem hajlandó az ellensége maradni, és ezt mondja is meg neki. Az imádság óriási fegyver a harag, a gyûlölet ellen is! Óemberünk bûnös hajlamai szembeállítják a hívõket, az Atya gyermekeit is egymással. De ha imádkozni kezdek azért, aki megbántott, a lelkembe tiport, akkor ott csoda történik. Nem biztos, hogy haragosom megváltozik, de az biztos, hogy én megváltozom. Az imádság közben Jézus megmagyarázhatatlan békessége betölti a bensõmet, és szeretete egyszerûen kiszorítja szívembõl a keserûséget és a haragot. Minden bizonnyal hittestvérei is erre az útra akarták Önt segíteni, amikor a szemére vetették, hogy haragban van a sógornõjével, mégis nagyon szeretetlenül viselkedtek Önnel szemben. Ne távolodjon el az Úrtól és a gyülekezettõl emiatt!
Olvasásra ajánlom: Mt 5–7; Mt 18,21–35; Kol 2,13–14; Ef 4,17–27, és szívbõl kívánom, hogy helyreálljon Önök között a béke, hogy örömük teljes legyen.
Szõkéné Bakay Beatrix
::Nyomtatható változat::
|