Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Szokatlan kiállítás nyílt március 22-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Salvador Dalí születésének századik évfordulója alkalmából – egy év késéssel – a múzeum jellegének megfelelően a művész könyvillusztrációiból válogattak a kiállítás szervezői. A kiállított illusztrációkat a bécsi Maecenas-gyűjtemény kölcsönözte június 5-éig, a kiállítás záró napjáig.

Salvador Dalí (Figueras, 1904. május 11. – Figueras, 1989. január 23.) rendkívüli egyéniség, nagyon sokoldalú művész volt. Életének nyolcvanöt éve alatt sokféle művészeti ágban alkotott: foglalkozott festészettel, rajzzal, készített grafikákat, szobrokat, iparművészeti alkotásokat, tervezett díszletet, rendezett színházi előadást, készített filmet, írt forgatókönyvet, szerkesztett kiáltványt, írt művészetelméleti kérdésekről – és még folytathatnánk a felsorolást. Méghozzá mindezt egészen eredeti módon tette; egyénisége félreismerhetetlenül rányomta a bélyegét minden munkájára.

Művei a világ minden részén megtalálhatók – az Amerikai Egyesült Államok sok államától Európa szinte valamennyi nagy múzeumáig – magán- és közgyűjteményekben egyaránt.

A most megnyílt kiállításon szereplő könyvillusztrációk egy része Dalí Egyesült Államokban töltött évei során készült. Santoz és Rose könyveit a magyar közönség kevéssé ismeri, de Cervantes Don Quijotéja annál közelebb áll hozzánk. (A „bús képű lovag” története éppen négyszáz éve jelent meg.) Ezek az illusztrációk annak ellenére, hogy teljesen újszerűek, a modern művészetekben kevéssé járatos látogatókat is gyönyörködtethetik. Ugyancsak elgondolkodtatók a Montaigne esszéihez, illetve Benvenuto Cellini önéletírásához készült Dalí-művek. A kiállított rajzok között láthatók továbbá a művész párizsi tartózkodása idején Dante Isteni színjátékához, illetőleg Goethe Faustjához készített illusztrációi is. Ezek a meghökkentő ábrák ugyancsak érthetők és élvezhetők a nagyközönség számára is. Dalí Dante Alighieri szerepébe saját magát, Beatricéébe pedig a feleségét álmodta bele. A kiállítás a könyvillusztrációkon kívül számos olyan fényképet is bemutat, amelyik a művészt, feleségét és barátait ábrázolja.

Salvador Dalí minden műve, így a könyvillusztrációi is – az egyéni vonások mellett – jellegzetesen magukon viselik annak nyomát, hogy alkotójuk spanyol. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy a kiállított alkotások nem Spanyolországban készültek. Érvényes ez a Don Quijotén kívül a többi, nem spanyol műhöz készült illusztrációra is. Valamennyi ízig-vérig spanyol alkotás. Ezt a spanyolságot fejezte ki a kiállítás ünnepélyes megnyitóján felcsendülő, hangulatos, eredeti spanyol gitármuzsika.

A megnyitón Kovalovszky Márta művészettörténész előadása hangzott el. Az előadó szólt arról, hogy Dalí élete során más jelentős művészekkel is kapcsolatba került. Madridban, a Képzőművészeti Főiskola kollégiumában barátságot kötött Federico García Lorcával és Luis Buńuellel, Párizsban pedig Pablo Picassóval ismerkedett meg. Első kiállítása szülővárosában, a katalán Figuerasban nyílt – folytatta a művész pályaképének áttekintését Kovalovszky Márta –, majd kiállított Pittsburghben, New Yorkban, Tokióban, Clevelandben, Párizsban, Londonban.

Különféle áramlatok hatottak rá – a dadaizmus, a szürrealizmus –, de leginkább önmagát adta minden alkotásában. Mint az előadó megállapította, Salvador Dalí a 20. század legjelentősebb képzőművészei közé tartozott, akárcsak Marc Chagall vagy Pablo Picasso. Szülővárosában a művész nevét viselő színházat és múzeumot alapítottak, és létrehozták a Salvador Dalí Alapítványt is.

Berényi Zsuzsanna Ágnes

::Nyomtatható változat::