A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Júniusban megajándékoztuk magunkat egy tizenegy napos görögországi körúttal. Ugyanezt az utat huszonkét évvel ezelőtt már megtettük a feleségemmel, de most úgy döntöttünk, hogy még egyszer bejárjuk az öreg kontinens kultúrájának bölcsőjét, és azokat a helyeket, ahol a mai Európa első keresztény gyülekezetei létrejöttek.

Évezredek emlékei találhatók mindenhol. Bármerre jártunk, mindenhol a Krisztus születése előtti évszázadok, évezredek nyomaival találkoztunk. Ezek a romok azonban nemcsak a régmúlt építészeti nagyságát hirdetik, hanem megtestesül bennük az akkor élt hellének által kitalált istenségekbe vetett hit is. Zeusznak – ahogyan az akkori emberek nevezték, az istenek atyjának – a temploma ott látható minden romvárosban, így többek között Athén, Korinthosz, Olümpia központjában is.

Mindezekkel szemben a legkisebb hegyi faluban is ott áll a görögkeleti ortodox templom, a múlt helyett az élet. A kereszténység kétezer éve él itt Görögországban. Ennek csodálatos bizonyságai a Kalampáka városa mellett fekvő Metéora több száz méter magas sziklaoszlopaira épített kolostorok és a bennük lévő templomok, szebbnél szebb ikonosztázokkal, freskókkal.

Krisztus mennybemenetele után a tizenegy apostol az ő parancsának engedelmeskedve elindult, hogy mindenhol hirdesse Isten kegyelmét. Szinte magától értődő, hogy elsőként jutottak el az európai földrész Jeruzsálemhez legközelebb eső részére, az akkor még Róma uralma alatt álló Hellászra, és hirdették Krisztus evangéliumát. Mondhatjuk, hogy sikerrel, mert már a Krisztus utáni első században élő gyülekezetek jöttek létre, például (mai nevükön) Theszaloníkiben, Korinthoszban, Patraszban. A tizenegy apostol egyike, András, aki Péter apostol testvére volt, ez utóbbiban hirdette az igét; Claudius császár uralkodása idején itt szenvedett mártírhalált, és itt is temették el. Csontjait később a pápaság a Vatikánba vitette; ereklyeként őrzött koponyáját 1964-ben szolgáltatta vissza a pápai állam az itteni görögkeleti egyháznak. Ez az ereklye azóta az András-bazilikában, a város főtemplomában van elhelyezve.

Pál apostol számára is fontos missziói terület volt az akkori Görögország. Három missziói körútja során két alkalommal bejárta az egész országot, Timóteussal, Szilvánusszal és Szószthenésszel. Körútja során többször hosszabb időt is töltött Theszaloníkiben, Athénban és Korinthoszban. Az Újszövetségben Pál apostol levelei között – melyeket az általa megtérített közösségeknek írt – szerepel a korinthusi és a thesszalonikai gyülekezethez írt két-két levele.

A Görögország északi részén levő Theszaloníki a római császárság uralmának ideje alatt keletről és északról sok nemzetiséget befogadott. Ebben a képlékeny közegben különösen termékeny talajra talált a kereszténység eszméje. Amint Pál hozzájuk írt leveleiből is kiderül, igen fogékonynak bizonyultak a keresztény tanítások iránt – ellentétben Athénnal, ahol mélyebben gyökerezett a „pogányság” világnézete. Nem véletlen, hogy míg Athénban a tudós filozófusok kigúnyolták Pál apostolt és az általa hirdetett isteni kegyelmet, addig Theszaloníkiben rövid idő alatt sok hívet tudott egybegyűjteni.

A fenti felvételt az athéni Akropoliszról készítettem. Előtte áll az úgynevezett Mars-domb – az Akropolisz és a népgyűlések színhelye, az agora között –, ahonnan 51-ben Pál apostol hirdette az igét, nem sok sikerrel. A mai athéni keresztények viszont kegyhelyként tisztelik a dombot, a mellette lévő utat pedig Pál apostol útjának nevezik.

Pál ugyanabban az évben Korinthoszban is járt. A szónokok emelvényén márványtábla hirdeti, hogy itt mondta el az apostol azt a beszédet, amelyből (éppúgy, mint a hozzájuk írt levelekből) kiderült, hogy a gyülekezet tagjai sok emberi hibával és bűnnel megterhelve éltek. Közülük többen támadták Pált is. Beszédében küldetéséről szólt és arról, hogy nem az ő vagy egy másik igehirdető személye a fontos, hanem egyedül Krisztus, aki magára vette a világ bűneit, és így elnyerte számunkra az Atya bocsánatát.

A thesszalonikai gyülekezethez írt leveleiből kiderül, hogy Pál tervezett egy harmadik olyan missziói körutat is, amelynek során ismét meglátogatja őket. Erre azonban már nem kerülhetett sor: az apostol római útján mártírhalált halt.

Felemelő érzés volt magyar evangélikusként az apostolok nyomdokain járni, hiszen innen indult el az európai kereszténység arra az útra, amelyen ma is halad az egyház.

Dr. Juhász Géza

::Nyomtatható változat::