Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt18,20) Az utóbbi időben sokszor beszélünk arról, hogy kevesen vagyunk az istentiszteleten, foghíjasak a padsorok; hogy általában csak nagy ünnepeken: karácsonykor, húsvétkor vagy különleges események – lelkészszentelés, házasságkötés, konfirmáció – alkalmával telnek meg a templomok. Azonban az egyházi ünnepekre sokan csupán megszokásból jönnek el – mert karácsonykor, húsvétkor „illik” templomba menni. Az utóbbi eseményekre pedig jönnek a családtagok, ismerősök, barátok.

Néhány hete egy rövid áhítaton vettem részt. A lelkésszel együtt öten voltunk jelen. Eleinte csalódást éreztem, s azt kérdeztem magamtól: „Hol vannak a többiek?” De a kezdőének első hangjaira már más kérdés fogalmazódott meg bennem: „Vajon üzen-e nekem Isten valamit?” Éreztem a jelenlétét, s tudtam, nemcsak ketten értünk egyet, hanem mind az öten, s mennyei Atyánk megadja nekünk, amit kérünk. Én személy szerint kaptam üzenetet. Személyes megszólítást: még van feladatom itt a Földön, olyan megbízatás, amelyet egyedül én tudok végrehajtani. A Szentlélek ereje összekovácsolt ötünket, s bizonyára nemcsak én, hanem a társaim is így érezték. Öten ültünk körben, mégsem voltunk kevesen.

Isten adja, hogy minél többen átélhessük a jelenlévők számától függetlenül: „Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, / Hódolattal elé állni. / Szent a jelenléte. Minden csendre térve / Őelőtte hulljon térdre!” (EÉ 280,1)

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::