Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Egy televíziós vetélkedőn a következő kérdést intézték a nézőkhöz: „Melyik ünnephez fűződik a betlehemes játék? A lehetséges válaszok: pünkösd, húsvét, vízkereszt vagy karácsony.” Meghökkentem. Ez is lehet kérdés? Vagy annyira könnyű erre válaszolni, hogy nagy tömegek jelentkezése várható, s ez anyagi hasznot jelent a televíziónak?

Nem tudjuk, hányan válaszoltak, és milyen arányban tippeltek. Mindig akadnak olyan emberek, akik maguktól értetődő kérdésekre nem tudják a választ. A kérdésfeltevők nyilván arra is gondoltak, lesz, aki rosszul tippel. Vannak válaszok, amelyek nem lehetnek kérdésesek. „Mivel édesítünk? Sóval, paprikával, borssal vagy cukorral?” Ezen a kérdésen mindenki nevetne, azt hinné, viccelnek vele. A betlehemes játékkal kapcsolatos kérdés mindazonáltal valóban elgondolkoztató. Ennyire eltávolodtunk volna a népi vallásosságban gyökerező hagyományainktól?

A karácsonyt évtizedeken át hivatalosan fenyőünnepként ünnepeltették. Voltak, akik szenteste fenyőfáról szóló dalokat énekeltek.

Ezen a karácsonyon sokszor hallottam a „szeretet ünnepe” kifejezést. Kifejeztük családtagjaink, barátaink iránti szeretetünket. Mi, keresztények azonban egy magasabb rendű szeretetet kaptunk Istentől, aki Fiát küldte közénk, s mi Krisztus születését ünnepeljük karácsonykor, azét a Krisztusét, aki Betlehemben született. „Üdvözítő született ma nektek…” (Lk 2,11)

Vízkereszt elmúlt már, közeledik a húsvét. S ha megkérdezik tőlünk, mit ünneplünk húsvétkor, számunkra ez ne legyen kérdés: Jézus feltámadását! A hímes tojás, a locsolkodás csak szép néphagyomány – mint a betlehemezés.

Csaba Piroska

::Nyomtatható változat::