Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A Pusztaszabolcs településnév lapunk olvasói közül azoknak lehet ismerős, akik a pécsi vasúti szárnyvonalon közlekednek, hiszen a település vasúti csomópont, illetve átszállóhely. A nem túl népes katolikus gyülekezeten kívül mindössze némi református szórvány él itt. A nagyközség katolikus hívei a kilencvenes évek közepén értesültek templomuk különlegességéről: a második világháború idején vásárolt orgonájuk az eredeti állapotban fennmaradt legrégebbi kétmanuálos barokk hangszer Magyarországon.

Az elmúlt vasárnapon az ünnepi misék alkalmával megszokott telt ház várta, hogy meghallgassa – Baltási Nándor plébános szentbeszéde helyett – az ökumenikus imahét zárónapjára meghívott Balczó András bizonyságtételét. A vendég pedig nyíltan vállalta ökumenikusságát: személyében olyan evangélikus papgyerekkel találkozhattak a jelenlévők, akinek katolikus a felesége, de mindketten a közeli református templomba járnak – „nem mintha a közös nevező hiányozna, pusztán csak azért, mert ott jó igehirdetést lehet hallani”. Balczó az ökumené jelentőségét hangsúlyozta akkor is, amikor elmesélte, hogy számára a főként katolikus szokásnak tekintett keresztvetés napi rutin, minden reggel ébredés után „bejelentkezik” Istenhez, és nem létezhet olyan teológiai állásfoglalás, amely őt elválaszthatná feleségétől, Mónikától, akivel tizenkét gyermeket neveltek fel.

A többszörös olimpiai és világbajnok sportoló előadásában arról a hűségről beszélt, amellyel Isten iránt kell viseltetnünk különálló személyenként és nemzetként egyaránt, hiszen a végítéletkor nemcsak az egyes emberek, hanem valamennyi nemzet is megmérettetik majd. Aggodalommal töltötte el őt, hogy a köztársasági elnök újévi köszöntőjének háttérdíszletéből eltávolították a magyar zászlót; valamint a liberális abortusztörvények okozta „szellemi katasztrófa” ellen is felemelte a hangját. A szellemi után sorsszerűen következő fizikai katasztrófára példaként a Srí Lankán pusztító cunamit hozta fel: a szigetet pont akkor érte a csapás, amikor a vallásgyakorlásukban korlátozott keresztények a hegyek közé vonultak Krisztus születését ünnepelni, és csodák csodájára a keresztény templomokat elkerülte a pusztítás.

A személyes hűségről Balczó András elmondta, hogy az egyes embereknek ellen kell állniuk a sátáni erők mesterkedésének, de nem azoknak a fegyvereivel és módszereivel, mert akkor hozzájuk hasonlókká, Isten számára pedig haszontalanná válnak. A csalás, a korrupció, a hátrányos megkülönböztetés ellen fel kell szólalni, mint ahogyan az egyházi vezetők tették azt az egyházi iskolák támogatása körüli helyzet vagy legutóbb egy parlamenti párt óriásplakátkampánya kapcsán. A megalkuvás ugyanis nem keresztényi tett.

Ő maga akkor jutott hitre, amikor lelkész édesapjának a halálhírét megkapta. Addig úgy gondolta, hogy Istent csak „bizonyos idős emberek találták ki”, de egy pillanat elég volt ahhoz, hogy tudatára jöjjön Isten létezésének. És azóta ez az istentudat irányítja az életét. A kimagasló eredményeket felmutató sportoló évekig dolgozott lótrénerként is, de az elnyomó rendszerrel soha nem alkudott meg. Így hatvannyolc évesen – kellő élettapasztalattal a háta mögött – annak a páli kijelentésnek az igazát erősítette meg, mely szerint Isten nem rak ránk erőnkön felüli terhet.

Balczó András bizonyságtétele után a gyülekezet elmondta az Apostoli hitvallást, majd a liturgia végén a hívek a Himnuszt is elénekelték. Az alkalom ezután a nemrég épült gyülekezeti házban folytatódott, ahol szeretetvendégség keretében beszélgethettek a vendéggel és feleségével. Ennek révén személyes hitükben erősödhettek a pusztaszabolcsi egyházközség tagjai.

– notabene –

::Nyomtatható változat::