Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A zsidóság a pészah ünnepét Niszán hónap 15. napjának előestéjétől, azaz 14-étől a hónap 21. (Izraelen kívül a 22.) napjáig tartja. A pészah a tavasznak, a természet újjászületésének, valamint a kovásztalan kenyérnek az ünnepe, amikor a zsidó nép az Egyiptomból való kivonulásra, a rabszolgaságból történt szabadulásra is emlékezik.

A történetet – Izrael elnyomatását, Mózes és Áron isteni küldetését, a fáraó kérlelhetetlenségét, az Egyiptomot sújtó tíz csapást, majd a zsidók megmenekülését – Mózes második könyvének első tizenöt fejezete írja le. A pészah elnevezés is innen ered (szó szerint az elkerülés ünnepe); arra utal, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidók házait.

Az ünnep hét (Izraelen kívül nyolc) napig tart. A régi időkben ugyanis a hónapok kezdetét jelző újhold megjelenését Jeruzsálemben figyelték, s arról sürgősen értesítették a többi hitközséget. Az Izraelben élő zsidók nappal füst-, éjjel tűzjelekkel továbbították távolabb – például Babilonban és Perzsiában – élő testvéreiknek az újhold beköszöntésének hírét, de ellenségeik hamis jelekkel megzavarták őket. Ezután lovas futárok vitték a hírt, ám idővel ezt is megakadályozták, ezért a bizonytalanság miatt sokáig kettős ünnepet (két széderestét) tartottak. A 4. századtól kezdve a tudósok már pontosan ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.

Pészah a szabadság ünnepe is; ilyenkor az emberi szabadság teljességét hirdetik. Az ünnep a széderestével kezdődik: szertartásos, meghatározott rend szerint zajló családi étkezés – egyfajta szeretetvendégség – keretében dramatizálva felidézik a kivonulás történetét. A széderasztal terítéke és étkei szimbolikus jelentéssel bírnak. Az ünnep hét (nyolc) napja közül az első a kivonulásra, az utolsó pedig a Nádas-tengeren való átkelésre emlékeztet (a közbeeső napok úgynevezett félünnepek). Ez volt az a tenger, amelyen Isten száraz lábbal átvezette a zsidókat – az őket üldöző egyiptomi sereget viszont elpusztította. A pészahi istentisztelet rendje is kötött, az első napi harmatért való imától kezdve az utolsó napi Mázkírig, az elhunytakért mondott imáig.

A zsidó húsvét egy másik elnevezése „a kovásztalan kenyér ünnepe”. Ugyanis amíg tart, nem szabad kovásszal készült kenyeret enni, sőt pészah előnapjára minden kovászos élelmiszert el kell távolítani a házból. Pészahkor kizárólag erre a célra fenntartott főzőedényeket, tálakat-tányérokat szabad használni (a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre külön konyhát tartanak fenn). A rabbinikus szabályozás szinte kórházi sterilizálást ír elő erre az időszakra, így a zsidó nők rituális tavaszi nagytakarítást végeznek.

A zsidók ilyenkor csak kovász nélküli tésztaféleséget fogyasztanak, ez a pászka (héberül) vagy macesz (jiddisül). A pászka lisztből és vízből készült, gyorsan sütött ostyaféleség. A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, a zsidók keletlenül, kovász nélkül vitték magukkal a tésztát. A maceszt „lehem óni”-nak, a „nyomorúság kenyerének” is nevezik, ami arra utal, hogy a szolgaság évei alatt is ezt fogyasztották.

Magyarországon, Erdélyben a 16. században jött létre a székely zsidózók, a szombatosok hitfelekezete. Már ők is megemlékeztek a zsidók egyiptomi kivonulásáról („pogácsás ünnep”), s megülték a széderestét is.

A pészah és a húsvét időpontja kezdetben egybeesett. A 2. századtól kezdve a húsvét egy héttel a zsidó ünnep után került, a formális szétválasztást pedig 325-ben a niceai zsinat végezte el. A Gergely-naptár szerint az idén április 12-én este kezdődött a zsidó húsvét.

Bognár Anna

::Nyomtatható változat::