Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Két kerek évforduló és egy érdekes előadás: ez lehetne az Ökumenikus Tanulmányi Központ május 4-én, csütörtökön a budapesti Ráday Kollégium dísztermében tartott évi rendes közgyűlésének rövid mérlege. Dr. Tóth Károly nyugalmazott református püspök, az ÖTK elnöke 75. születésnapját – melyre a Kálvin Kiadó exkluzív tanulmánykötettel is kedveskedett –, az általa vezetett tanulmányi központ pedig fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte idén tavasszal.

A közgyűlés keretében hangzott el Ambrose Wang Aiming kínai protestáns lelkész Kereszténység a mai Kínában című előadása Szentpétery Péter tolmácsolásában. (Itt jegyezzük meg, hogy a Magyarországon élő kínaiakat gondozó keresztény egyház képviselői is jelen voltak az alkalmon.)

A beszámoló több szempontból is érdekes volt. A világ legnagyobb népességű országában robbanásszerűen növekvő kereszténységről hallani először is hiterősítő, jó hír. Másrészt pedig segít világosan felismernünk a saját helyzetünkben rejlő értékeket, lehetőségeket, melyeket mi már természetesnek veszünk, ám a föld más pontján esetleg még csak áhított cél – ezáltal hálára is indítanak a hallottak.

Wang lelkész, aki a nankingi teológiai szeminárium alelnöke, hat pontban ismertette a kereszténység utóbbi húsz évének történetét a mai Kínában. Mint rámutatott: posztkonfesszionális, azaz felekezet utáni időszakban élnek. Fiatal még a protestantizmus Wang lelkész országában: jövőre lesz kétszáz éve, hogy Morrison angol misszionárius és társai protestáns missziót kezdtek Kínában.

A népi Kína megalakulása (1949-ben) komoly akadályát képezte a missziói munkának. Enyhülés csak 1977-ben, a világ felé történő nyitás révén következett be. Döbbenetes adat: huszonöt év alatt a protestáns hívek száma 700 ezerről 60 millióra nőtt! Az előadó úgy jellemezte az ökumenikus helyzetet, hogy gyülekezeti szinten jó a felekezetek közötti kapcsolat, s a bibliaiskolák, szemináriumok is eredményesen működnek együtt.

A nankingi nemzetközi szintű szemináriumot egyébiránt 1911-ben alapította öt amerikai misszionárius. A teológiai oktatás prioritása nem kérdés a gyülekezetek egyre növekvő számát tekintve, és ma már a megfelelő szakirodalom is könnyen elérhető Kínában.

Sem a lelkészek, sem a templomok száma nem elegendő még az országban, ám ez nem vet gátat a hit terjedésének. A protestáns hívek jelentős része úgynevezett családi – „nem regisztrált” – gyülekezet keretében gyűlik össze az istendicséretre. (Érdekességként említhető, hogy a jól ismert ószövetségi zsoltárokat kínai dallamra énekelik.) A bejegyzés azonban csupán a templomokra és egyéb épületekre vonatkozó adminisztratív gesztus; a regisztráció hiánya semmilyen hátrányt nem jelent a hívek számára, a be nem jegyzett gyülekezetek tagjai egyenrangúak a többi gyülekezetéivel. Semminemű dogmatikai különbség sincs közöttük. Talán hihetetlen, de tény: 1980 óta naponta három-négy új gyülekezetet jegyeznek be!

Az előadó végül arra kérte a magyar protestáns híveket, a fiatalokat külön is: hordozzák imádságban e távoli országban élő testvéreiket.

Kőháti Dorottya

::Nyomtatható változat::