Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Jó száz éve minden tavasszal a németországi Herrnhut faluban kerül sor a nevezetes és milliók által naponta olvasott Losung, a bibliai útmutató napi igéinek kihúzására. Jöhettek járványok, világháborúk, az NDK évtizedei, a Losung megjelenését semmiféle hatalom sem tudta feltartóztatni, betiltani. A kiadvány ma több mint ötven nyelven hirdeti az Úr dicsőségét.

A Herrnhuti Testvérközösségben kétszázötven éve ugyanúgy történik a következő évi Losung – amely hazánkban Útmutató címmel jelenik meg – összeállítása. Napjainkban is négyen ülnek egy asztal mellett Herrnhutban, és üvegtálból húzzák ki a papírlapocskákra írt igéket. Már most megvannak a 2009. évre szóló bibliai versek. Egy hónap alatt készül el a teljes évi összeállítás. Az egykor harminckét herrnhuti családból egybeállt egyház üzenete a Losungon keresztül ma már nyolcszázmillió keresztyént ér el, és táplál naponta mennyei kenyérrel.

Herrnhut közelében, Berthelsdorf faluban 1722-ben jelentek meg a morva menekültek, akik hitük miatti üldözés következtében hagyták oda szülőföldjüket. Hazájukban Jan Hus, azaz Husz János (1369–1415) tanításai lelkesítették őket, mutattak rá az evangéliumi igazságokra. Már 1467-ben testvéri közösséget alkottak, elszakadva a korabeli római katolikus egyháztól. Mivel a Habsburgok erőszakkal megakadályozták őket abban, hogy a Hegyi beszéd szellemében szenteljék meg életüket, s szakadatlanul durva elnyomásnak voltak kitéve, elindultak Szászországba.

Nikolaus Ludwig, Zinzendorf és Pottendorf grófja és ura (1700–1760) megnyitotta földjeit, birtokát a pietista hitközösség előtt. A gróf szemében is az volt a lényeges, ami az üdvözítő Krisztusnak fontos volt. A dogmatikai viták zavarták lelke nyugalmát, messze el is kerülte a hiábavaló okoskodásokat és az életidegen szócséplést. A gróf nem kényszerítette a menekülteket arra, hogy csatlakozzanak a tartományi egyházhoz, sőt azt is lehetővé tette, hogy az ott lakó lutheránusok társulhassanak hozzájuk.

1. május 3-án Zinzendorf grófja esti áhítattal lepte meg a gyülekezetet. Egy éneket is írt erre az alkalomra, amely a következő nap „evangéliumi jelszava”, lelki iránytűje, Losungja lett. Ettől kezdve estéről estére a közösség tagjai hazavitték otthonaikba a Nikolaus Ludwig által mondott evangéliumi jelszavakat. A gróf azt is igen fontosnak tartotta, hogy a gyülekezet naponta összejöjjön, megbeszélje az igét, együtt imádkozzanak, énekeljenek, s rendszeresen éljenek az úri szent vacsora bűnbocsánatot jelző ajándékával.
2. óta a Losungot már könyv alakban is megjelentették. Az első kötet címlapján ez állt: „Jó kedély: a Herrnhuti Krisztus Keresztje Gyülekezet mindennapos jólétére, az 1731. esztendőben. Az örök igazságok emlékezetbe idézése által, minden reggel újra és újra”.

1760-ban a gróf hazaköltözött Urához; azóta állítják össze a Losungokat bibliai igék közül való húzás útján. 1812 óta az ószövetségi igék is belekerülnek az üvegtálba. A 19. század során a Losungok protestáns áhítatoskönyv formájában jelentek meg. A bibliai verseket tízévenként átdolgozták.

A Losungnak világszerte más és más neve van. Lykilord címmel 2006-ban megjelent az első izlandi kiadás is. Az élet útravalójaként, napi lelki táplálékként milliókat segít útjukon a kis kötet olvasása. Ma már több olvasmányi hellyel is kiegészül, és minden napra egy-egy rövid imádság is megjelenik benne a keresztyén imatörténet áldott és emlékezetes nagy imádkozóitól. Már a vakok és a süketek számára is van speciális kiadású bibliai útmutató, ezenkívül CD-n és az interneten is elérhető.

A Losung célja: Isten igéjének és életünk hétköznapjainak az összeillesztése. De nemcsak az egyéneket mint keresztyéneket szólítják meg az igék, hanem Jézus Krisztus gyülekezeteit is. Kezdettől fogva közösségi misszió és evangélizáció is szerepel a célkitűzések között. Így alakult ki a Losung-olvasók nagy világközössége, világcsaládja. Ma a kiadvány több mint egymillió példányban jelenik meg évente. Több afrikai népcsoport nyelvén és kisebb európai nyelveken egyaránt hozzáférhető (például szuahéli, zulu, xhosa, vend, ruandai, albán, litván, lett, észt, háromféle kínai, arab, kétféle afrikaans nyelven; érdekesség az eszkimó nyelvű kiadás vagy a szorb nyelven olvasható Losung).

A Herrnhuti Testvérközösség már 1732-ben megkezdte külmissziói munkáját. Ekkor két misszionáriusuk a Szent Tamás-szigeten (Săo Tomé) kezdte el evangéliumi külszolgálatát. Az ültetvényeken embertelen viszonyok között élő rabszolgák között hirdették Isten szeretetének örömüzenetét. Ekkor az anyagyülekezet még csak tízéves, de csakhamar másokat is kibocsát messzi vidékekre az evangélium hirdetésére: Grönlandra, Dél-Afrikába, illetve Dél-Amerikába, Suriname-ba. Az alapító grófnak szilárd meggyőződése volt, hogy Isten Szent Lelke az egész világon hatékonyan működik, s erre akarták misszionáriusaik ráébreszteni az általuk megszólított embereket.

A missziót teljes egészében szemlélték és élték: az örömüzenet hirdetése mellett azonnal iskolákat is létrehoztak az evangéliumi szellemű nevelés szolgálatára. Orvosi segítséget nyújtottak a rászorulóknak. Aki hitre jutott, maga is misszionáriussá lett, s igyekezett másokat is megnyerni Jézus Krisztusnak. Ebből a missziói felelősségből aztán sorra születtek a gyülekezetek. Tizenkilenc önálló egyházi provinciájuk, tartományuk van az egész világon. 1988-ban alapítványt hoztak létre Új bizonyságtétel a világ számára néven.

Ma kiemelt missziói területeik: Afrikában Kongó, Malawi, Zambia; a karibi szigetvilágban Kuba, Francia Guayana, Honduras; Ázsiában Nepál, a kelet-szibériai yupik és csukcs népcsoport; Európában pedig Albánia, Lettország és a németországi (egykori NDK-beli) Cottbus. Vannak gyülekezeteik Amerika északi felében – az Egyesült Államokban, Kanadában – is. Hagyományos közösségeik, „unitétjeik” kontinensünkön Csehországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Dániában, Skandináviában és Svájcban találhatók. Sajátos missziójuk van a Hollandiában élő közel kétszázhetvenezer suriname-i bevándorló között. Nagy gyülekezeteik vannak Amszterdamban, Rotterdamban, Hágában és Utrechtben. A gyülekezetek jelentős szociális munkát is végeznek, hogy segítsék a bevándoroltak életét. Közösségeik jól szervezettek, ma is a testvéri szeretet melege, derű, ima és éneklés tölti meg összejöveteleiket.

A Losung idei (német) kiadásának előszavában ezt olvashatjuk: „Az igéből szól hozzánk Isten emberekhez odaforduló szeretetének a bizonyossága. Ez ma ugyanúgy élő valóság, mint volt Józsué idejében vagy 1728-ban. És ma mi is részesei vagyunk az áldások eme hosszú történetének. Mi is hisszük, tudjuk, hogy Istenhez tartozunk, s ő nem hagy elveszni minket. Mindennap tapasztalhatjuk hívó, megszólító hangját igéjén keresztül.” Erről szól a Losung, ezért is olvassuk olyan szívesen, s találhatjuk ott sok testvérünk otthonában a Biblia mellett – napi áldáshordozóként, áldásközvetítőként immáron kétszázötven éve…

Dr. Békefy Lajos

::Nyomtatható változat::