Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

A bajor és a magyar evangélikus egyház között meglévő, most már mintegy tizennégy évre visszatekintő együttműködés része az oktatási intézmények közötti kapcsolatok ápolása, illetve fejlesztése is. Bajor részről e területért éveken át dr. Gerhard Pfeiffer volt felelős. Most annak apropóján beszélgettem vele, hogy a lelkiismeretesen végzett munka után nyugalomba vonul – búcsúztatására a békéscsabai pedagóguskonferencián került sor.

– Hogyan lett iskolaigazgatóból a bajor és a magyar evangélikus egyház oktatási kapcsolatainak koordinátorává?

– Húsz esztendeig voltam a neuendettelsaui Laurentius Gimnázium (Laurentius-Realschule) igazgatója – ennek az iskolának a fenntartója a Neuendettelsaui Diakónia – ezután kerültem az evangélikus iskolai alapítványhoz. Ez egy nürnbergi székhelyű ernyőszervezet, amely a bajor evangélikus fenntartású oktatási intézményeket – tehát az egyházi, evangélikus alapítványi, diakóniai iskolákat és kollégiumokat – fogja össze. A bajor–magyar iskolaüggyel négy éve, 2002 óta foglalkozom.

– Mi tartozik a napi feladatai közé?

– Az evangélikus iskolai alapítvány itt, Németországban többek között tanárok, tanítók továbbképzésével és a minőségfejlesztés kérdésével foglalkozik. A magyar–bajor partneri viszony ápolása pedig konkrétan az iskolák közötti kapcsolatfelvétel, illetve kapcsolattartás megszervezését jelenti, továbbá az egyes intézmények igazgatóival, tanáraival és diákjaival való találkozást. Teendőim közé tartozik még ezenkívül a különféle rendezvények szervezése, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztálya munkájának figyelemmel kísérése, hogy ezáltal is tisztában legyek az oktatás területén zajló magyarországi eseményekkel.

– Amikor a tanárokat említette, vélhetően elsődlegesen a német nyelvet oktatókra célzott.

– Elsősorban természetesen a némettanárokra gondoltam, de ha valakinek nem ez a szakterülete, természetesen az sem kizáró ok. A nyelv – német vagy angol – ismeretére azonban mindenképpen szükség van mind a tanárok, mind a diákok esetében. A tanulók egyébként általában csoportokban látogatnak el Magyarországra, illetve Németországba. Bár most akad egy örvendetes kivétel: a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium egyik diákja egy teljes tanéven keresztül tanulhat egy bajor középiskolában.

– Az e munkakörben eltöltött évek alatt számos tapasztalatot szerezhetett. Bőven lesz mit átadnia az utódjának…

– Igyekszem őt segíteni, amiben csak tudom. Annál is inkább, mert hozzám hasonlóan ő sem csapatban, hanem egyedül fog dolgozni, így szüksége is lesz arra, hogy jól informált legyen.

– Külön köszönet illeti Önt egyebek mellett azért is, hogy nemcsak utódjának kíván segíteni, hanem a magyar evangélikus oktatás ügyével foglalkozók mindennapi munkáját is szerette volna megkönnyíteni egy felméréssel. Mi volt ez pontosan?

– Szerény kutatómunkám a „kívülálló”, azaz egy bajor tanárember vizsgálódásának eredményeit összegzi. Püspökök, iskolaigazgatók és pedagógusok véleményét kérdeztem arról, hogy szerintük mi tesz evangélikussá egy evangélikus iskolát. Ha úgy tetszik: mit jelent az, hogy egy oktatási intézmény evangélikus profilú? A beérkezett válaszokat összesítettem, kiértékeltem és az egyházi vezetők, valamint az intézmények rendelkezésére bocsátottam.

– Munkája során egyébként miért éppen Magyarország került előtérbe?

– Hivatalos beosztásom szerint nemzetközi oktatásügyi megbízott vagyok, osztrák iskolákkal is foglalkozom. Az időm legnagyobb részét azonban a magyar iskolák ügyével való törődés teszi ki. Ennek az az oka, hogy a rendszerváltoztatás után hallottam arról, hogy Önöknél egyre több alap- és középfokú oktatási intézmény kerül ismét egyházi kézbe, ez keltette fel az érdeklődésemet, illetve feletteseim érdeklődését is. Adott volt egy nagyon jó példa is, Sabine Wiegmann lelkésznő szolgálata, aki a bajor–magyar kapcsolatokat elsősorban az óvodák tekintetében építette ki, illetve erősítette.

– Wiegmann lelkésznő sokat járt Magyarországon, és a nyelvet is jól beszélte, csakúgy, mint Ön.

– A munkámmal járt, hogy igyekezzem minél alaposabban megismerni mind az itt élő embereket, mind a nyelvet. Havonta általában egy hetet töltök itt, szinte minden magyar evangélikus iskolát és igazgatót jól ismerek már. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy minden magyar evangélikus iskolának megfelelő testvérintézményt találjak.

– Milyen szempontok vezetik a keresés során?

– Természetesen minél több a közös vonás két intézmény között, annál jobb. Jól ismerem a német, ezen belül is a bajor oktatási rendszert, az iskolákat – és most már a magyar evangélikus iskolákat is –, így nem olyan nehéz a kapcsolatfelvételt ösztönözni. Emellett magától értődően szükség van – a mindkét fél részéről jelentkező – érdeklődésre és nyitottságra is.

– Itt-ott néha hallhatók voltak olyan – fogalmazzunk finoman – negatív megnyilatkozások is, melyek szerint természetes, hogy a magyar fél nyitott, hiszen neki ebben a kapcsolatban nem nagyon van mit adnia…

– Ezzel már csak azért sem értek egyet, mert én is átvettem egy remek magyar ötletet, nevezetesen az evangélikus gimnáziumok országos találkozójának (EGOT) az ötletét. Nálunk sem össznémet, sem bajor viszonylatban nem volt ilyen. A magyar példán felbuzdulva 2005-ben Uffenheimben tartottuk meg a bajor evangélikus iskolák találkozóját, amelyen magyar vendégek is részt vettek – nyugodtan mondhatom, hogy nagy sikerrel. 2006 októberében ismét a bajor evangélikus iskolák diákjai fognak találkozni Nürnbergben. 2007-ben pedig még egy olyan összejövetelt tervezünk, amely ugyancsak „magyar import”: a protestáns iskolák napját szeretnénk megszervezni azzal a céllal, hogy az evangélikus oktatási intézmények tanárai találkozhassanak egymással. Ennek Augsburg lesz a helyszíne.

– Úgy tudom, van most egy közös bajor–magyar projekt is.

– A neuendettelsaui Laurentius Reáliskola, valamint a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ együtt dolgozik egy, az Európai Unió által finanszírozott elképzelés, az úgynevezett Comenius-projekt megvalósításán. Hiszem, hogy nem ez lesz az utolsó együttesen kivitelezett terv, és a bajor–magyar kapcsolat az iskolaügy területén az elmúlt évekhez hasonlóan a jövőben is virágozni fog. Én nyugdíjasként is mindent megteszek azért, hogy így legyen…

Gazdag Zsuzsanna

::Nyomtatható változat::