Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Melyikünk ne emlékezne arra a megkönnyebbült örömre, amely még iskoláskorában, az utolsó tanítási héten kerítette hatalmába? Milyen nagy örömöt jelentett, hogy már csak pár nap választott el minket a boldog nyári szünidőtől! S hogy a tanévből hátralévő időszakot megpróbáljuk még jobban siettetni, míves aprólékossággal írtuk a táblára a „vakáció” szó betűit hátulról kezdve. Természetesen a felkiáltójel sem maradhatott el – talán ez volt a legdíszesebb.

Ez a fajta visszaszámlálás egyben számadásra is késztetett: a diák átgondolta a mögötte lévő tanévet, számba vette, hogy mit tett jól, és mit mulasztott el az eltelt időszakban. Leginkább mégis a határtalan öröm volt jellemző ezekre a napokra.

Az adventi koszorú meggyújtott gyertyáinak gyarapodó száma egy kicsit erre az iskolai időszakra hasonlít. Minden gyertyával közelebb kerülünk a várva várt, örömteli eseményhez, Jézus születéséhez. Mint ahogy a diákokon úrrá lesz az izgatott öröm, rajtunk, Krisztus-várókon is ennek a reményteli felszabadultságnak kellene látszania, ennek kellene minket belülről fűtenie.

A gyertyák meggyújtása egyben önvizsgálatra késztet; nem véletlenül nevezik ezt az időszakot kisböjtnek is. Átgondolom magamban, mit mulasztottam el megtenni az elmúlt egyházi esztendőben, min kell még javítanom, hol tértem el az Isten törvényétől. Azonban ennél a számadásnál ott a reménység: a Megváltó földre jötte az én vétkeim miatt is történt, nélküle keveset érek.

Kívánom, hogy a Szabadító születését várva mindannyiunknak olyan felszabadult, örömteli adventünk legyen idén, amilyet egy nyári vakációt váró diák is megirigyelhet!

– bodazs –

::Nyomtatható változat::