Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

A huszadik század első fele a nők jogegyenlőségért folytatott küzdelmének fontos állomása volt hazánkban. Ekkoriban szereztek választójogot, illetve nyílt lehetőségük arra, hogy egyetemi tanulmányokat folytassanak. A felsőoktatási jogosítványaikat kiterjesztő miniszteri rendelet kiadásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából tekintsük át a nők egyetemi képzésének megvalósítását elősegítő jogszabályi rendelkezéseket!

Az idő kerekét 1895-ig kell visszaforgatnunk, amikor Wlassics Gyula miniszter lehetővé tette a nők számára, hogy beiratkozhassanak a budapesti, illetve a kolozsvári egyetemre orvosi, gyógyszerészeti és bölcsészeti tanulmányok végzésére. A tárcavezető eredetileg valamennyi világi intézményt meg akarta nyitni a nők előtt (még a műegyetemet is), de a király csak ezt a három pályát engedélyezte. Ami talán azért nem meglepő, mivel a korabeli Bécsben – eltérően az Egyesült Államoktól és Európa más országaitól – erre sem volt lehetőség. A magyar jogszabály katalizátorszerepet töltött be, és hatására a századfordulóig a császárvárosban is megnyitották kapuikat a felsőoktatási intézmények a – magyar szabályozással megegyező pályákon – tanulni kívánó nők előtt.

A hazai miniszteri rendelet a döntést azzal indokolta, hogy a „társadalmi viszonyok átalakulása, a létért való küzdelem megnehezülése a nők társadalmi helyzetében is nagy változást idézett elő”. Ez pedig arra ösztönözte a nőket, hogy elsajátítsák a megélhetésüket megfelelően biztosító „szakmák” gyakorlásához szükséges ismereteket, és egyetemi stúdiumokat látogassanak. A következő években bevezetett korlátozások sem szegték kedvüket a szebbik nem tagjai közül kikerülő tanulóknak, egyre fokozottabb érdeklődést mutattak az engedélyezett pályák iránt.

A más típusú egyetemi tanulmányok megkezdéséért folytatott harc sokáig nem hozott eredményt, 1917 őszétől azonban lehetővé vált a református teológiai, illetve egy évvel később a gazdasági akadémiákon is a női elme pallérozása. Kilenc évet kellett várni az újabb változásra, amikor Klebelsberg Kunó miniszter biztosította a nőknek az újabb karokra való bejutást. Az evangélikus és református hittudományi karok – ellentétben a római katolikussal – megnyitották a kapuikat a nők előtt is, ugyanez elmondható a műegyetem építészkarának és a közgazdaságtudományi egyetemnek a meghatározott szakjairól is. A jogi karok a hölgyek előtt továbbra is zárva maradtak.

Majdnem két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon; 1945 őszétől a nők a jogi stúdiumok látogatására is engedélyt kaptak. Végül egy év múlva az 1946. évi XXII. törvénycikk megteremtette a teljes egyetemi jogegyenlőséget – kivételt a képzés jellegéből fakadóan csak a római katolikus hittudományi karok képeztek –, mivel rögzítette, hogy a nők „az egyetemek valamennyi karára, valamint a főiskolákra hallgatókul a megállapított létszám keretén belül minden korlátozás nélkül felvehetők”.

Az idő a döntés helyességét igazolta, mivel az elmúlt hat évtizedben egyre több nő szerzett felsőfokú végzettséget hazánkban, ráadásul olyan „férfias” pályákon is megjelentek, ahol korábban elképzelhetetlen lett volna a jelenlétük. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy napjainkban a hölgyek bizonyos életpályákat „elhódítottak” a férfiaktól, illetve a tudományos, a politikai és a gazdasági közegben is egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Ismerjük el, hogy ez így van jól, mivel Isten egyenlőnek teremtette a férfit és a nőt.

Bóka Zsolt

::Nyomtatható változat::