Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

„Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.” (Filem 22)

Karácsony közeledik; ilyenkor mindenki ajándékot akar vásárolni, hiszen megszoktuk, hogy karácsonykor ajándékozunk. Vásárolunk, mintha kellene vásárolni. Valami olyasmit keresünk, amivel igazán meglephetjük a másikat, ami valóban tetszik is, örömet is szerez neki, és amit a pénztárcánk is megenged. Mit ajándékozzunk? Rengeteg fejtörés. Minek örülne a gyerekem, a hitvesem, a párom, a barátom, a rokonom, mi az, amitől igazán megcsillanna a szemük?

Aztán jönnek a külső hangok is, amelyek vásárlásra biztatnak minket. Vegyünk és vásároljunk, és minél többet vásárolunk, és minél nagyobb dolgokat, annál inkább garantált a karácsonyi öröm. Mégis, karácsony közeledtével, teljesen kifáradva, esetleg hitelekkel a nyakunkban máris úgy érezzük, hogy az a néhány pillanat mintha elszállna, és nem hozná meg a kívánt örömöt. Mi hát az igazi ajándék? Mi is valóban az ajándék?

Egy gyülekezeti látogatás alkalmával a ház asszonya a konyhába invitált egy kávéra. Amíg a meleg ital készült, megakadt a tekintetem a szemeteskosáron. Gyönyörű virágcsokor kandikált ki belőle. Az a gondolat futott át az agyamon, hogy biztosan el van száradva. Újra rápillantottam, de hervadásnak nyoma sem volt rajta. Egy idő után már nem bírtam megállni, hogy rá ne kérdezzek: „Mondja, miért van ez a szép virágcsokor a szemetesben?” A hölgy csak legyintett: „Ha gondolja, elviheti, mert nekem nem kell. Csak egy »lökött« kollégám hozta.”

Önmagában véve gyönyörű csokor volt. Valaki számára mégis rossz érzések, furcsa gondolatok hordozója, és szabadulni igyekszik tőle. Más talán babusgatna egy ilyen csokrot, például ha a kedvesére emlékezteti.

Mi is az ajándék? Az ajándék nem más, mint valami belőlünk. Valamit átvisz belőlünk a másik életébe. Minél inkább ott vagyunk az ajándékban, annál értékesebb. Tulajdonképpen ez a titok. Ma ennek a válságát éljük. Belül kiüresedtünk, és ezt az űrt próbáljuk egyre nagyobb és értékesebb ajándéktárgyakkal pótolni.

Talán egy kicsit – vagy nagyon is – eltolódott a hangsúly. Eltolódott a vásárlás, az ajándékok irányába, és közben egymást veszítjük el. Nem tudunk egymásért imádkozni, nem tudunk egymásra időt szakítani, nem tudjuk észrevenni a másik nyomorúságát és örömét. Nem tudjuk meglátni szükségleteit, egyszerűen nincs időnk a másik emberre.

Érdekes, hogy ha az ember kinyitja a Bibliát, és az igazi ajándékot keresi, akkor különleges dolgot talál. Az Isten nem ajándéktárgyat adott az embernek karácsonykor, hanem önmagát. A legszebb karácsonyi ajándék az, ha mi tudunk másoknak ajándékká válni, és fordítva.

Jézus ajándékává vált ennek a világnak, és az ajándékában, a maga személyességében éppen azt töltötte be az életünkben, amire leginkább szükségünk van. A vele való kapcsolatban és közösségben az ember szabaddá lehet életének csúnya dolgaitól, bűneitől. A vele való közösségben megtalálható az a belső béke és öröm, amely már ma idehozza közénk az Isten országának örömét. Nem véletlenül énekelték az angyalok karácsony estéjén: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat.” Pál apostol Filemonnak írt levelében azt mondja, hogy készíts szállást, mert remélem, imádságotokért ajándékul kaptok engem.

Azt kívánom testvéreimnek, hogy ezen a karácsonyon el tudjanak szakadni a régi, beidegződött szemlélettől, és próbáljanak inkább arra figyelni – minden ajándékot félretéve –, hogy mivel tudnának igazán örömet szerezni szeretteiknek. Lehet, hogy mindennél többet jelentene egy ünnepi asztal gyertyával, meghitt közösségben. Elmondva, hogy szeretlek téged, számíthatsz rám, társad vagyok az úton. Vedd észre, hogy a társad a te legszebb ajándékod. Vedd észre gyermekedben, hogy ő nem teher, hanem áldás. Lásson gyermekünk minket ajándéknak az életében.

Legyen életprogramunk egy nagy „adventi készülés” az igazi nagy „karácsonyra”, az Isten országába való megérkezésre. Úgy élj, hogy ajándékká lehess másoknak! Ha rád gondolnak, érezzék hiányodat. Ha ott vagy, érezzék, hogy Istent hoztad közéjük.

Az ember küldetése, hogy Istent hozza el a másik számára a jelenlétével, szavaival, gondolataival és cselekedeteivel. Ehhez nem kell más, „csak” nyitott szív és átadott élet. A többit Isten elvégzi, és szép lassan egész életed egy nagy ajándékká válik. És akkor megcsillanhat a szemünkben a karácsonyi öröm: ez az igazi ajándék! Én lehetek az igazi ajándék neked, te pedig nekem. Így legyen!

Sándor Frigyes

::Nyomtatható változat::