A vasárnap igéje

ÚJÉV ÜNNEPE – Lk 2,21

Hozzászólás a cikkhez

Pusztán az a tény, hogy új polgári esztendőt kezdünk, a régi naptárakat lecseréljük, új évszámot tanulunk, aligha ok az ünneplésre. Újév ünnepének igazi üzenete csak karácsony felől ragyog fel. Az egyházi esztendő Krisztus-év, ezen belül újév napja karácsony nyolcada, a liturgikus hagyomány szerint „Urunk körülmetéltetésének és szent nevének ünnepe” (Jánossy Lajos: Az egyházi év útmutatása).

Őszintén szólva a mai igeolvasó és -hallgató nemigen tud mit kezdeni az ünnep első eseményével, a körülmetélkedés tényével, pedig ez is sok mindent elárul arról, hogy mit, illetve kit rejt a karácsonyi ajándékcsomag. Itt az ideje, hogy többet lássunk egy kedves kis csecsemőnél. Újév ünnepe a karácsonyi ajándék „kicsomagolásának” lehetőségét kínálja. Ha eddig még nem történt meg, legfőbb ideje tisztázni: mi van, ki van a csomagban?

Jól sejtjük, hogy a ragyogó bevásárlóközpontok hatalmas műfenyői alatt elhelyezett színes csomagok valójában üres dobozok, semmit sem rejtenek, csupán dekoráció az egész. De Isten karácsonyi ajándéka nem üres díszlet, a betlehemi jászolbölcső pólyájában valódi, élő Gyermek rejtőzik.

Ha már a pólya képe kerül elénk, érdemes felidézni Luther Márton klasszikus hasonlatát. A reformátor az egész Szentírásra olyan pólyaként tekintett, amely a drága betlehemi gyermeket hordozza magában. Az induló 2008. esztendőt – széles ökumenikus összefogással – a Biblia éveként hirdettük meg hazánkban. Talán nem felesleges már a legelején tisztázni, hogy ki áll ennek a könyvnek a centrumában.

Mi nem a könyvek könyvét szeretnénk ünnepelni, reklámozni, újra eladni 2008-ban, hanem hisszük és reméljük, hogy a Lélek által megelevenített betűkön keresztül magával az élő Jézus Krisztussal találkozhatunk az új esztendőben is. Ő maga figyelmezteti minden korok könyvimádatra hajlamos írástudóit a helyes bibliahasználatra, írásértelmezésre: „Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot…” (Jn 5,39)

Az új év első igehirdetési alapigéje is tömören, egyetlen mondatban róla tesz bizonyságot. Mit kaptunk, kit kaptunk a karácsonyi gyermekben? Egyrészt olyan valóságos embert, aki beilleszkedik a zsidó tradícióba, magára veszi a szövetség jelét, a körülmetélkedést. Később – a népével való teljes szolidaritás jegyében – vállalja a keresztséget is a Jordánban. Ő nem csupán „olyan, mint egy ember”, nem eljátssza az emberszerepet, hanem tudatosan végigéli a földi lét minden szenvedését. Sőt bele is hal a kereszten…

Ugyanakkor az újévi „kicsomagolás” feltárja azt a meglepetést, hogy a karácsonyi gyermek egyrészt ugyanolyan, mint bármelyik zsidó újszülött, másrészt viszont egészen más. Ő valóságos ember, de egyben valóságos Isten is, akinek nevét nem földi családja választotta, hanem a menny hírnöke, Gábriel angyal közölte Máriával: „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,31)

Bár ez a név akkoriban nem volt ritka Izraelben, ebben az esetben rendkívüli jelentőséget hordoz. Ha úgy tetszik, egyfajta küldetésnyilatkozat: aki nyolc nappal korábban megszületett, az „Jézus”, azaz szabadító, a Szabadító, a Megtartó. A várva várt Megváltó, Felkent, Messiás, azaz Krisztus!

Ezzel a névvel az örökkévaló, mindenható Isten mintegy „kicsomagolja”, kinyilatkoztatja önmagát. Feltárja legmélyebb lényegét, identitását. A neve után kérdező Mózesnek az Ószövetségben még csak annyit árul el, hogy ő az örök létező, a „Vagyok” (2Móz 3,14). Itt és most viszont nem kevesebbet tudhatunk meg róla, mint hogy ő nemcsak általában és örökké létezik, hanem értünk van és cselekszik. Ő a szabadító Isten, aki emberré lett, hogy megváltsa, megszabadítsa különben menthetetlen teremtményét, az embert.

Ez a jó hír, igazi evangélium intonálhatja az induló 2008. esztendőt. Egyik újévi énekünk így biztat: „Jézus legyen jelszavunk, / Midőn egy új évbe lépünk…” (EÉ 182) Jézus mint jelszó? Mint minden hasonlat, ez is kicsit sántít, félreérthető, félremagyarázható, de van világos, pozitív üzenete is. Jézus neve nem varázsige, de ez a név, illetve aki mögötte él, aki általa megszólítható, valóban új távlatokat nyithat előttünk. Az ő nevében, nevének segítségül hívásával indulhatunk az új év zarándokútjára.

Még nem tudhatjuk, hogy mit, kit hoz, illetve vesz el majd az Úr 2008. esztendeje. De Bonhoeffer nyomán mi is bátor bizodalommal vallhatjuk: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve / Csak várjuk békén mindazt, ami jő. / Mert Isten őriz híven reggel este, / Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.” (EÉ 355,1)

A karácsonyi ajándék kicsomagolva – éljünk hát belőle és általa. Vigyük tovább és osszuk meg kincseit 2008-ban is!

Imádkozzunk! Hálát adunk, örökkévaló Urunk, kegyelmed új esztendejéért. Köszönjük, hogy Jézusban hűséges útitársat adsz mellénk. Az ő nevében, nevével indulunk. Segíts őt követnünk egész életünkkel. Segíts róla tanúskodnunk az induló év minden napján. Ámen.

Gáncs Péter

::Nyomtatható változat::