Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! (Fil 4,4–5)

Advent negyedik – egyben karácsony – hetében az Útmutató reggeli, heti és ünnepnapi igéi Isten emberszeretetét hirdetik. „Az Úr rendelkezései tökéletesek, megörvendeztetik a szívet.” (Zsolt 19,9; LK) Menjünk a megígért Megváltó elé örvendezéssel, miként Erzsébet; ő Szentlélekkel telve így üdvözölte Ura édesanyját: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” S Mária boldogan énekelt: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt…” (Lk 1,42.46–47; lásd EÉ 38) Pál határozottan kijelenti: „…Isten békessége (…) meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7), mert az első szenteste „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” (Tit 2,11)! Ám a személyes advent előfeltétele nyitott szívünk: „Nyíljatok meg, kapuk, táruljatok föl, ősi ajtók, hogy a dicső Király bevonulhasson!” (Zsolt 24,7; LK) Pál is Isten Fiáról szól, „aki test szerint Dávid utódaitól származott” (Róm 1,3). Testté lételét az angyal így jelentette be: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak…” (Mt 1,20–21) Isten szeretetének ünnepén „az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét” (Jn 1,14). A pásztorok is meglátták az angyalok híradása nyomán „a jászolban fekvő kisgyermeket”, és „visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent” (Lk 2,16.20). Megszületett Üdvözítőnk által „üdvözített minket” emberszerető Istenünk, hogy „részesei legyünk az örök életnek” (Tit 3,5.7). Ezért hálából „szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé” (Zsolt 100,2; LK)! „Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus: nagy öröm!” (Luther) De ki az Úr Jézus? „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása…” (Zsid 1,3) S őbenne „megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete” (Tit 3,4). Mi a következménye első eljövetelének kétezer éve? Akik hittek a Megváltó nevében, és befogadták a testté lett Igét a szívükbe, azok Isten gyermekeivé lettek, mert tőle születtek újjá az Ige és a Lélek által (lásd Jn 1,12.13). Ezért „hirdessétek, hogy az Úr a Megváltótok, csodáit soroljátok el minden népnek” (Zsolt 96,2.3; LK)! Az a tanítvány, akit Jézus szeretett, megírta Isten új életre indító szeretetének evangéliumát, „és tudjuk, hogy igaz az ő bizonyságtétele” (Jn 21,24). A bölcsek túljártak Heródes eszén, és nem tudta, hogy a szent család Egyiptomba menekült, így „megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket” (Mt 2,16). János így összegzi a karácsony lényegét: „…az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül (…), és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket.” (1Jn 4,14b.16a) Elmondhatja-e az olvasó is ezt? „Te csodák csodája, örök szeretet, / Ég és föld dicsérjenek!” (EÉ 170,4)

Garai András

::Nyomtatható változat::