Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét. (Jn 1,14)

Az óév utolsó és egyben az új év első hetében az Útmutató reggeli, heti és ünnepnapi igéi az örökkévaló Istent s a mulandó embert idézik fel, akár beszédes bibliai nevek formájában. Az esztendő fordulóján Mózessel kérjük: Ó, Isten! Uram! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) A békességet szerző Istenről s Krisztusáról tanúskodik énekében Simeon: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet…” Anna is „hálát adott az Istennek, és beszélt” Jézusról (Lk 2,29–30.38). „A kegyes Simeon azt szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk.” (Luther) „Magasztaljátok az Úr dicsőségét és hatalmát” az élet igéjének újszövetségi szemtanújával is (Zsolt 96,8; LK)! „…mi pedig láttuk (az Urat), és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet…” (1Jn 1,2) A múló kegyelmi időben megtapasztalhattuk: „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) Óév este vigyázásra int Jézus: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Pál év végi leltára tíz „semmit” rejt, mert a választottakat semmi sem szakíthatja el az Úr Isten szeretetétől (lásd Róm 8,38–39)! „Magasztallak téged, Istenem, Királyom, áldom nevedet mindörökké.” (Zsolt 145,1; LK) Az Úr 2008. esztendejében is: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Kol 3,17) Névadása ünnepén Jézus régi-új életprogramot ad: „…és hirdessem az Úr kedves esztendejét. (…) Ma teljesedett be ez az írás…” (Lk 4,19.21) S a mi ez évi programunk? „Ha az Úr akarja, és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak 4,15) Dáviddal imádjuk szabadító és megváltó Istenünket! „Ó, Urunk, Urunk, felséges a te neved szerte a földön, és az égen is megmutattad fenségedet.” (Zsolt 8,2; LK) Jézus előképe, Józsué is új életprogramot hirdetett: „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) – Mi is az Urat akarjuk szolgálni? Édesanyja felnevelte megmentett gyermekét, és „elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.” (2Móz 2,10) Íme Jézus körülmetélésének és névadásának első előképe: „Ábrahám (jelentése: „sok nép atyja”) Izsáknak (jelentése: „ő nevet”) nevezte el újszülött fiát… (…) Azután körülmetélte (…) nyolcnapos korában, ahogyan megparancsolta neki Isten.” Sára (jelentése: „úrnő”) nevetett magában, amikor az Úr fiút ígért nekik (1Móz 21,3.4). Az özönvíz után Isten örök szövetséget kötött minden földi élőlénnyel: „…szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök.” (1Móz 9,13) Az Úr Jézus Krisztus örök életet ígért minden benne hívő tanítványnak: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Kérjük őt: „Hadd legyünk együtt teveled, / És te add, hogy ne éhezzünk, / Az élet kenyerét nekünk!” (EÉ 289,4; az év igéje s éneke)

Garai András

::Nyomtatható változat::